A HÉT50

„A gyászbeszéded nem volt rossz, de megfigyeltem, hogy röviden ejted a hosszú magánhangzókat.” Azt hittem, fölhabzik az agyam. „Micsoda?! Engem tanítasz magyarul beszélni? – sziszegtem oda. – És milyen jogon?... Mert két polgárival többet végeztél?...

Hófehérke mosolygott és énekelt, keze nyomán rend született és harmónia, az őzek kandik voltak és a nyulak segítőkészek, a mókusok kedvesek és a madarak serények, a törpék bizalmatlanságát feloldotta a báj és a szeretet...

Egy fiatal beteg ahelyett, hogy a kezelés alatt krízissel válaszolt volna, a magnetikus „passék” hatására mély álomba merült. Ez a jelenség ellentmondott a magnetizmus törvényszerűségeinek, mely szerint előbba krízisállapot áll be és csak azután az alvás.

A klasszikus módszereket ezért még sokáig fogják használni, de nincs messze az az idő, amikor atomreaktorral ellátott, a legkeményebb kőzetekben is lánggal utat vágó rakétalaboratóriumok fogják kutatni a Föld mélyét,

A legszebb mégis San Diego alatt, La Jollában volt az óceán. Nem is amikor San Clemente előtt először megláttuk, hanem miután a Marcuséval töltött kerek egy óra után kimentünk a partra. San Clementében egyébként a West Coast White House közelében fekvő San Clemente Inn-ben reggeliztünk...

A honterusi kezdeményezést a nyomdaalapító Coresi és Heltai, az iskolaalapító Heraklid Jakab vajda és Báthori István fejedelem folytatta: a kezdeményezés érdeme azonban a Honterusé, aki Bod Péter szerint: „Magát tudományokkal ékesítvén, sokat használt egész Erdélynek”.

A honterusi Rudimenta Cosmographica erényeivel és gyengéivel a XVI–XVII. századi közép-európai földrajzoktatás színvonalának ékes bizonyítéka. A neves brassói humanista tárgyi tudása, összegező képessége, a latin hexameterekben való jártassága s nem utolsósorban kiváló térképmetsző művészete saját tanítványainak szánt rövid világ leírását a korabeli Európa egyik legolvasottabb, legmegbecsültebb könyvévé tette.

Az az író volt, akinek nem árthatott a személyes ismeretség. Akinek nem ártott a mecénási szerep sem. Ha jól tudom, a két világháború között a jótékonykodók mellett, akiknek száma szintén nem volt légió, ő volt az irodalomnak egyetlen valódi mecénása, akit nem volt indokolt ezért a szerepvállalásért hibáztatni

A rosszat természetszerűleg elveti – de ez nem jelent feltétlenül harcot és agitációt. Megoldja a fogalmakkal és a hivatkozásokkal, nem konkretizál. Ennek azonban nem feltétlenül a lankadáshoz, az öregséghez van köze. A bölcsességhez – melyet állítólag az idő hoz meg – talán már igen.

Délután két óra. Szédülök a forróságtól. Újra árnyékba menekülök, egy szikla alá. Az ösvény a meredek sziklaoldalba kapaszkodik, annak hajtásait követi, így helyenként a kiugró kőfedél árnyékot ad