A HÉT50

Olyan korban éltek, amikor minden nap számot kellett adniuk maguknak saját haláluk lehetőségével. A halál persze a költészet régi tárgya, de itt most nem az irodalomról van szó, hanem a tarkónlövésről.

Hajzat, szakáll, gallér, kabát, sétabot, cipő. Persze, ez változik és ismétlődik, mint ahogy most újra divat a dús szőrzet és a lötyögős nadrág. De van valami, ami állandó: a tekintet, amely kisüt a sokféle arcból. Kiderül, hogy a nyelv nem is olyan fontos, mert beszél helyette a szem.

Minden mítosz teremtette „hős” alkalmazkodni kénytelen létrehívói ízléséhez, és egyúttal örök antitézise az éppen meglévőnek. A tudományos technikai kor „pszichodrámái”-nak Luciferje tehát úgyszólván hivatalból irracionális.

A módszerről tett megjegyzéseink a kötet egészére érvényesek – de csak nagyjából körvonalazzák értékítéletünket az egyes írásokról. Van köztük ugyanis néhány sikerült novella vagy karcolat.

Sportnyelven szólva: „volt jobb”. De a művészet terén, lett légyen az a fotóművészet, már sokkal kockázatosabb ilyen kategorikusan fogalmazni. Meg aztán, ugyebár, vannak műfaji sajátosságok, divathullámok, különböző művészi megközelítési módok…

Minthogy Nobelék tevékenysége főleg hadi célokat szolgált – a belőle szerzett vagyon hatalmassá nőtt. Nobel azonban nem élvezhette sokáig fantasztikus vagyonát, ugyanis egészsége – már ifjú kora óta – rendkívül gyenge volt. Életének utolsó évtizedét San Remóban töltötte...

A kezemben megfordult levelek címzettjei közül Gaál Gábor mindössze két férfit tegezett. Az egyik: Komlós Aladár. Barátságuk még az egyetemi évek idejéből származott, s bár nem voltak évfolyamtársak, közösen látogatták Négyesy László szemináriumát. A másik barát, akivel tegező viszonyban volt: Kemény Gábor.

Egy óvatlan pillanatban fölemelkedtem, s ahogy elnéztem a sötétben fekvő hallgatóságot, úgy néztünk ki valamennyien, mintha Moore bunkerjéből kerültünk volna oda. Atomkészültség! Sötétség, szép színű fények, irtózatos hangok. Nem félek.

Kiderült, hogy az ösztönök kibontakozásában rendkívül nagy szerepe van a csoportnak és a társas életnek. Ezek az eredmények nagyban módosították azt a régebbi felfogást, amelyek szerint a kulcsingerek elsősorban a fizikai környezet hatására jelentkeznek.

Király valóságismerete és íráskultúrája is azt bizonyítja, hogy a fáziskülönbség nem a világból adódik; mi most már ott tudunk lenni Armstrong hangulatában s a kolompszó kitörölhetetlen hangulatában egyaránt. Sőt, Bartók és Brâncuși hangulatát már innen szállították a világnak.