A HÉT50

Jó, hogy a tökéletesség és a teljesség gyakran, ha nem is reménytelen, de hosszú tartamú várása helyett, Varró János a kilencvenéves Kós Károly és az erdélyi olvasó asztalára helyezte xéniaként, ünnepi ajándékként ezt a kis könyvet.

Mintha Zeusz vagy a minósziak és előzőik egykori főistene vetne egy-egy jóindulatú mosolyt Kolozsvár felé, ahol ezredévek múltán valaki az ő tiszteletére alkotott.

Egyik szerző a hazai magyar természettudományos szakirodalomnak a sajtóban való jelentkezését követi nyomon, különös tekintettel az éppen száz éve indult Erdélyi Múzeumra, egy másik szerző az ismeretterjesztő közírás hazai sajtóbeli sorsát vizsgálja.

Carl Sagan, a Cornell Egyetem tanára, aki többek között a Földön kívüli civilizációk kérdésével is foglalkozik, egyáltalán nem túlzott, amikor kijelentette: „A Pioneer–10 útja olyan esemény, amely örökre beíródik az emberiség történetébe.“

1950-ben a Horia Hulubei akadémikus által kezdeményezett Akadémiai Fizikai Intézet munkatársa lett, amely később a kolozsvári Atomfizikai Intézetté önállósult.

Az intézet jelenlegi villái mellett állott egy kastélyszerű épület. Ezt szemelték ki sok évvel ezelőtt arra, hogy matematikusoknak nyugodtabb légkört, biztonságot nyújtson munkájukhoz. Alkotóház szerepét töltötte be, majd lépésről lépésre kutatóintézetté nőtte ki magát.

Remekművek válhatnak mércévé vagy példaképpé művészek és olvasók számára, ám egy kultúra számára ahhoz, hogy önmagában és a világban eligazodjék, nélkülözhetetlen a hasonló szellemi modell.

Mindez nagyon régen történt. Azóta eltűnt az időben Sárika is, a D. család is, osztályok is, a ház, a kert, minden. De az egykori muzsika halhatatlan. Halhatatlan az az egykori avec-avec. És vele Racine nyelve is.

Miért kérjük számon Soltésztól a hagyományos novellát (Marosi, Tömöry, Szávai), amikor ő nem azt írt? Mert ott áll a címlapon? Elég baj, hogy ott áll. Tavaly februárban a címlapon még ez állt: Szatírák, karcolatok.

Szerette és megsiratta Szilágyi Domokost, megérezte, hogy mindkettőjüket azonos lélekből gyúrták. Egybefűzte őket a költészetért és a költészetben felőrlődő lényük rokonsága: a költészet mint életforma. A teremtés örök próbája.