A HÉT50

A szerkesztő, a riporter bízik a nézőben, és azt várja a nézőtől, hogy ő is bízzék benne, bízzék abban, hogy amit sugároz feléje, annak van értelme – még akkor is, ha mondandója egy részének megfogalmazását a néző logikájára bízza.

A válogatni tudásban jelentkező racionalitás másik megnyilatkozása e kultúrának az átlagosnál talán erősebbre álműveltség-impregnáltsága, az erős urbanizáció, a fejlettebb műszaki, ipari múlt következményeként is, ami egyaránt jellemző íróra és olvasóra.

Elveket keresve és változtatva jut el Csokonai a deisztikus materializmushoz is, éppen Az álomban, bizonyos vonatkozásban elfogadva ennek végső következtetéseit. Az ember természetiségének gondolatát ő is végigviszi, s nyugodt bizalommal fogadja el az elementumokba való olvadás végső kilátását.

Az érzelmi-erkölcsi magatartásnak, a tudatos és tudat alá szorított gondolati folyamatnak ez a szükségszerű végkövetkeztetése a lét határának közeledtével egyre gyötrőbbé válhat, és ha kap is ésszerű magyarázatot, az lényegi ellentétben van az életösztönnel, s így sohasem lehet megnyugtató.

Az ellenkultúra integrálására irányuló Kahn-féle stratégia kulcspontja az, hogy az ellenkultúrának – a lehető legnagyobb publicitást kell biztosítani. (Ami egyébként Nyugat-szerte meg is történik.)

„Maga igen jól beszél angolul!” Gyanakszik tehát, lehet, megjátszom az idegent, hogy efféle kegyekhez jussak. De olyan jól mégsem tudok angolul, hogy amikor reggelit kérek, ne mondja nekem:,,Sajnos erről már lekésett.” Igaz is. Kilenc óra múlt három és fél perccel.

Fia halála után az édesanyja így ír róla egyik levelében: „Kedves fiam soha egy szavával, annyival inkább cselekedetével soha meg nem szomorított; minden bajait csendesen hordozta, és a volt legnehezebb előtte, hogy én is vele együtt éreztem mindeneket.”

Bolyai polgártársait Kováts Sámuelek vették rá arra, hogy az éhezés ellen krumplitermesztéssel védekezzenek. Szotyoriak tanították a járványokkal szembeni küzdelem módjára. S névtelenek arra, hogy miként térjenek ki a katonafogás elől, s mint nézzenek szembe az úri packázással.

Az Appendix első levonata először 1831-ben látott napvilágot Marosvásárhelyen, a kollégiumi nyomda kezdetleges technikájával. A Bolyai János által megalkotott és ma is az ő nevét viselő nem euklideszi geometria lényege tulajdonképpen már évekkel az Appendix megjelenése előtt készen volt.

A tragikus életérzés és elválaszthatatlan kísérője, a metafizikai nyugtalanság egyesek számára belső és titkos reménytelenség forrása, mások viszont összehasonlíthatatlan lelkierőt és cselekvőképességet merítenek belőle.