A HÉT50

Magamat Dionüszosz követőjének vallom, mindig gyötrelem volt számomra, ha terveket kellett készítenem, mint ahogy ezt korábban le is írtam. Mindig próbáltam Szilárd Leó szavai szerint élni : „Ne hazudj, ha nem feltétlenül szükséges.”

A legvastagabb iratköteg Kuncz apjának a francia köztársasági elnökhöz intézett panasza nyomán keletkezett, 1914 végén. Működésbe lépett a bürokrácia, egyik jelentés a másikat éri Kuncz pénzküldeményeinek sorsáról.

Andrei Fischof, a gyakorló fizikus maga sem tudja megjelölni a határkövet, amely az amatőrt elválasztja a professzionista műfordítótól. Másoknál ez könnyebb: a minőségi ugrást akkor vélik megtenni, amikor eredeti szakmájukat feladják. Fischof azonban továbbra is fizikus maradt.

Vannak megmaradási törvények, amelyek minden mozgásformára érvényesek; szintről szintre haladva azonban, egyre mélyebben feltárva az anyag szerkezetét, a megmaradási törvények száma egyre nagyobb. A fizikai mozgás lényege elsősorban a tömeg és energia megmaradása.

Amikor néhány ámokfutó kollégámmal azt a kívánságunkat fejeztük ki, hogy a hazai anyanyelvű sajtó fordítson nagyobb gondot az egyes szakmák szakirodalmára, azt a választ kaptuk, hogy erre nincs szükség. A különböző foglalkozású embereket az irodalmi nyelv köti össze.

Végül egy furcsa vallomás: Miért ne vallanám be: nagyon megszerettem az Orosz családot. A gyerekeket, a nagyszülőket – és horribile dictu: bizony Editet és Józsefet is! Szurkolok, drukkolok: hátha mégis rendbe jön náluk minden.

Sándor János doktor, a nagyváradi szabadegyetem szellemi atyja és szervezője ma, nyolcvanöt évesen is, szellemi frisseségének teljében levő szálegyenes, mozgékony ember. Kérésemre, hogy mesélje el emlékeit, elébb hellyel kínál, míg ő állva marad.

Hogy mond-e újat ez a film? Nem mond semmi újat. És a néző mégis úgy érzi: nem teljes a cím, hisz nemcsak a szerelem anatómiáját, de pszichológiáját, szociológiáját is vizsgálja. Bizonyos értelemben laboratóriumi körülmények között.

A magányosság elsősorban lelki alkat dolga. Úgy, ahogy lelki alkat dolga volt Asztalos István derűje, Nagy István közösségi szigora, Horváth István riadt világra csodálkozása. Méliusznál is az. És nála is meghatározója a politikai gondolkodásnak...

Mert – s úgy érzem, itt van a kérdés lényege – nem az a döntő, hogy Leninre mint klasszikusra figyeljünk, hanem az, hogy gondolatfolyamat döntő fontosságú állomását lássuk benne. Egy rég kezdődött és messze jövőbe vetülő vonulatét.