A HÉT50

Az Antigoné-téma valamennyi más feldolgozásától eltérően, itt nem lép működésbe a megsértett erkölcsi törvény szophoklészi mechanizmusa, hogy bosszút álljon a zsarnokon; a történelmi tények erősebben kötik a szerzőt, mint a hagyomány.

A továbbiakban Bretter azon töpreng, hogy irodalmunk azért nem eléggé filozofikus, mert táptalaja jószerével az irodalmi nyelvben felszívódott ösztönös népi bölcsesség. No, de erre már zuhatagban jő az anti-népi bölcsesség...

A ragyogó Élő holttest egy soványka hetet ért meg a fővárosi műsorban, s még a Z se lett olyan tartós siker, mint vártuk volna, össze sem mérhető például a felmelegített Raj Kapur-filmmel, a Csavargóval, amely három hét alatt öt moziban egymilliót hozott.

A második felvonás szomorú mulatságát a Godot-ra várva híres fája alá komponálta a rendező, mert Strehler úgy merül le a „volt emberek" közé, hogy Gorkijjal, de profundis, mégis ellene mondjon Beckettnek.

Ha a hagyományos mezőgazdaság több ezer éves gyakorlata után ilyen meglepetések születtek, nyilvánvaló, hogy bármely szintetikus tápanyag csak hosszú – több évtizedes vagy éppen generációkon át tartó – ellenőrzés után engedhető be a táplálkozás fő áramába.

Valamilyen ártalmas babonaféle terjedt el, amely a fejtörőt egyoldalúan céltalannak tartja. Léha műfajnak, amely csak magazinban művelhető az aktuális furcsaságok között, legjobb esetben ifjúsági vagy gyermeklapokban.

Tehát: egy színház zenét rendelt nálam egy klasszikus vígjátékhoz. Megírtam. Bemutatták. De nem azt mutatták be, amit én írtam, hanem azt, amit más csinált abból, amit én írtam.

Számlálja össze valaki, hogy Heltaitól Petőfiig hány írót jellemez a könyvben az egyszerűség, népiesség és a beszélt nyelvhez való közeledés, és rögtön meglátja, mennyire nem a történeti fejlődés sajátságára utalnak ezek a minősítések.

Persze, manapság minden hangszer – a lant is, a szakszofon is –, ha nem is egyformán, de egyaránt régi az új zene bizonyos hangforrásaihoz képest. És ami régi, az egyféleképpen tökéletes is, hiszen lezárult, kiélte lehetőségeit.

Számos érvem van arra, hogy „miért szép“. Felfedezhető benne például a nyilván ösztönösen használt „aranymetszés“-formaív, nem beszélve frappáns hangszerelésbeli megoldásairól, az interpretálás szuggesztivitásáról...