A HÉT50

Az olvasók két alsó rétegét viszonylag könnyű megkülönböztetni egymástól. Annál nehezebb megmondani, hogy kik is tartoznak vagy tartozhatnak a legfelsőbb réteghez. Csak annyit mondhatunk róluk, hogy ők azok az olvasók, akik a múlt és a jelen valóban nagy értékeit keresik, olvassák.

És ha a kilátások ilyen biztatóak, ha erről a megoldásról a szaklapok is egyre sűrűbben beszámolnak, akkor lehet, hogy előbb-utóbb egy másik álmom is teljesül majd. Nevezetesen az, hogy a Kriterion új kiadványaihoz is hozzájutok.

A zene gyógyít, még a szó klinikai értelmében is; a gombnyomásra hallgatott zene is. Csakhogy a gyógyszer egyben méreg is. Vigyázzunk hát az adagolásra! Az elixír ne válhasson toxinná.

Találkoztam olyan rendezővel, aki állította, hogy Mozart műveit kilencven százalékban (!) ismeri, és az egész egy fabatkát sem ér. Ezzel szemben hihetetlen érzékenységgel irtotta ki egy bábzenémből a nagydobot, nehogy szegény gyermekek megijedjenek.

Jó példa erre a valcer, amelyre kezdetben ugyanazt mondták, mint ma a beatre, hogy féktelen, vulgáris, orgiasztikus, és hogy erkölcstelenségre ösztönöz. Ami nem is csoda, mert a párosával összefogózva lejtett valcer polgári tánc volt, plebejus betörés az udvari táncok etikett-szabta figuráinak a világába.

A költemény vallomásos líraisága lényegében gondolati jellegű. Gondolati, amennyiben Körösi Csorna Sándor életének értélmén túl az emberi cselekvés – tegyük hozzá: az elkötelezett emberi cselekvés – értelmének gondjaival viaskodik.

Természetesnek találnám, hogy Romániában létesüljön a világ harmadik Bartók-archívuma, abban az országban, ahol első népzenetudományos kötetét kiadták, ahol kutatott, koncertezett és annyi termékeny barátságot kötött.

Emberhez méltó módon élni annyit jelent, hogy eleget teszünk a transzcendenciából fakadó parancsnak: a meghatározó közeget tudatilag birtokba vesszük, belsővé asszimiláljuk, és azt az immár belsővé tett világot, egy erkölcsi konfliktus árán is, meghaladjuk.

Most úgy érzem, hogy a romániai magyarság önkifejezésének talán legfontosabb eszköze a tévé. Hiszem, hogy a képernyőn többet tud meg egymásról román és romániai magyar, mint bármilyen más úton. Hiszem, hogy a képernyőn ezt a kölcsönös megismerést és testvériséget kell szolgálnunk.