Mikó Imre: Kis nép nagy fia
Nem is egyé – kettőé. Hollandia szülte, Svájc temette Geert Geertset, aki Rotterdami Erasmus néven írt latin nyelvű könyveket. Élete és tolla sok mindent példáz – többek közt azt is,…
Szász János: Ezt olvastam
A Figaro Littéraire október végi száma oldalainak egy részét a nemrég elhunyt Giono méltatásának szenteli. Az „hommage” keretében megszólal többek között a fiatal Le Clézio is, akinek köztudottan igen kevés…
Láng Gusztáv: A regényíró kalandja
A regényírás hajnalán az író nem sok verítéket pazarolt a köznapi értelemben vett valószínűségre; mesét mondott, mert olvasói ezt várták tőle, és igen bölcsen tudta, hogy aki mesére vágyik, az…
Majtényi Erik: Golding kontra Verne Gyula
A véletlen úgy adta, hogy mindkét könyvet késve olvastam el. A legyek urát néhány év késedelemmel, a Kétévi vakációt viszont harminc esztendős adósság törlesztéseként.
Bretter György: Mítosz? Filozófia?
A mítosz az egyetemesség emberi formája: a világ és az emberi sors találkozója a mítosz; maga az emberi sorssá zsugorított végtelen. Az embersorssá lett végtelen erkölcsi formában az ember belső…
Páskándi Géza: A történelmi tárgy és művészi újraélés
Játsszunk képverset, és tegyük e két szót: „megállíthatatlanság” és „visszafordíthatatlanság” – keresztbe: Don Quijote harcának tárgyát, szélmalmának lapátját láthatjuk magunk előtt. Herakleitosz írja, hogy „nem léphetünk kétszer ugyanabba a folyóba”.
Új Hét – az első hónap
Kedves olvasó! November 23-án betelt az első hónap, amióta az Új Hét megjelenik. Itt most nem tudjuk ismertetni az összes tapasztalatot, tanulságot, következtetést, amit ez idő alatt a szerkesztés során…
Láng Gusztáv: Igaz-e a szép, szép-e az igaz?
A Pincenapló nem több, mint amit címével ígér: napról napra haladó feljegyzése az író élményeinek az ostromlott Budapest egyik pincéjében. Szerzőjét, azonkívül, hogy pontos és szűkszavú mondatokba képes fogalmazni a látott, hallott és a szó szoros értelmében a bőrén érzett eseményeket, semmi sem különbözteti meg pincében lapuló sorstársaitól: nem hős és nem bűnös, nem kárvallott és nem haszonélvező, és féltenivalója is csak annyi, amennyi a többieknek: az élete.
Szász János: Ezt olvastam (4)
Lehet-e valamelyes összképet alkotni a kortárs nyugati költészetről a folyóiratokat lapozgatván? Bajosan. Meg azután; van-e nyugati költészet? Alighanem kölcsönfogalommal van dolgunk, mely mindenképpen idejét múlta. Mond-e hát valamit a mai…
A Hét – haladunk, de lassan
Kedves olvasó!
Az ifjú szerkesztő egy hónap elteltével sem közölt semmit a rovatában. Bezzeg a többi 44-es! Ágopcsa Marianna a 2. lapszámban, Huszár Vilmos a 3. lapszámban névvel tündökölt, nem is beszélve Horváth Andorról, aki sorra jelentette meg alapos, tág kitekintésű írásait, interjúit – ők már mind megjelentek, mi pedig (felségtöbbes ide vagy oda) még mindig csak aláíratlan híreket, „kisinformációkat”, lapszemléket állítottunk elő, de főleg össze (ezek rovatának legalább mi adtuk a címet: PERIODICA), az olvasói visszajelzések szerint nem feleslegesen – no de hol volt a név?