A HÉT50

Irodalomról írván – miről is dadoghatnék mégiscsak íróként, ha a mi életünkről, valóságunkról, sorsunkról van szó –, ismét és mindig irodalomról és elsősorban a mi sajátos romániai magyar irodalmunkról, nemzetiségi…

Az újkori próza többek között azzal vált nagykorúvá, azzal teremtette meg önálló, mesétől, legendától, mítosztól eloldott műfajait, hogy szakítani mert a „költői igazságszolgáltatás“ elvével. „Remélem“, érdeklődik Wilde egyik hőse barátnőjének…

Kedves olvasó!

A Hét meghatározó közszolgálati fórum és műhely volt, szellemi és lelki fogódzó a nehéz körülmények között a szó nagyon széles értelmében vett értelmiség: minden olvasó számára. Értéket közvetített, értéket jelentett mind a kor közéletében, mind a hazai magyar nyelvű sajtó történetében. Külső munkatársainak száma meghaladta a 2100-at. Megszólaltatta a hazai magyar humán és tudományos értelmiség legnevesebbjeit. Fontos mellékleteket jelentetett meg (Könyvbarát, TETT, évkönyvek, szilveszteri összeállítások stb.). Az évforduló jelentőségéhez méltó megünneplésére nem számíthatunk. Ezért a magunk módján ünnepelünk: létrehozzuk az Új Hét (www.ujhet.com) weboldalt.

Valahogy úgy hozta a sors, hogy miközben új hetilapunk szerveződő munkaközössége az első számok tervezésén, szervezésén és szerkesztésén dolgozott, jómagam a nagyvilágot, pontosabban annak egy részecskéjét, Nyugat-Európát jártam, erősen irodalmi ügyekben.

A népszerű erkölcstan pozitív normákban írja le a magatartásban visszaverődő világ igényeit, de mit sem tud a világban visszaverődő ráció kínjáról, amit saját tehetetlenségének láttán érez. Az erkölcsi metafizika ezért nemcsak hogy népszerűség híján való, de kínos dolog is. Talán mégis szükségünk van rá.

Tisztelt Szerkesztőség, válaszolnék magam is az Új Hét körkérdésére.

1970 őszén pályakezdő rajztanár, képzőművész voltam Szatmárnémetiben. Élénken emlékszem A Hét megjelenésére, rendszeres újságolvasók voltunk, érdeklődéssel követtünk minden számot. Akkoriban a szatmári korzón volt egy Cafe-Tabac nevű bár, ahol naponta kis asztaltársaságok gyűltek össze, a frissen megjelent újságok kézről-kézre jártak.

Ötven évvel ezelőtt, október 23-án jelent meg Bukarestben A Hét első száma. Az évforduló jelentőségéhez méltó megünneplésére nem nagyon számíthatunk. Ezért a magunk módján ünnepelünk: létrehozzuk az Új Hét (www.ujhet.com) weboldalt.

A Hét évfordulója és az Új Hét indulása alkalmából a következő kérdésekkel fordultunk barátainkhoz:
– Miben látja a bukaresti A Hét indulásának jelentőségét? Mit tart fontosnak elmondani róla az ötvenedik évfordulón?
– M(enny)iben lehet és m(enny)iben nem lehet folytatása a bukaresti A Hétnek az ubiquus Új Hét?