Gálfalvi Zsolt: Az olvasóhoz
Fájdalmas volt tudomásul venni, hogy kitűnő és visszhangos sorozatok maradtak abba és egész sor munkatársunk volt kénytelen – egyszerűen a napi gondok miatt – részben vagy teljesen az együttműködésről lemondani.
Zöldi László: A Hét fejfájára
Később, már újságíróként sokszor fordultam meg a szerkesztőségben, még később, szerkesztőként közvetítettem is írásokat és szerzőket az ÉS meg A Hét között.
Majtényi Erik: Eltesszük szilveszterre (Zárójelben)
Igaz, hogy volt egy Heltaink, egy Nadányi Zoltánunk, sőt a nehézsúlyú Adytól is összeállt egy kötetnyi rövid dal egyről-másról, igaz, hogy a francia költészetben ott van Prévert, a németben Morgenstern, Ringelnatz, sőt Kästner...
A Hét megszűnése
Megfelelő anyagi eszközök híján nem lehet a szerkesztőségi koncepciónak megfelelő írásokat biztosítani, nem lehet a szellemi élet eseményeivel kapcsolatot tartani, nem lehet a szerkesztőség munkaközösségét ígéretes fiatalokkal megújítani. ÖSSZEÁLLÍTÁS
Kacsir Mária: Még a lovakat is…
És a kábultan botorkáló, félalvó, félöntudatlan táncosok, mintha villamos áram érte volna őket, tolongva-zsibongva sorakoznak fel a starthoz, hogy a Rendező pattogó, harsány vezényszavára elinduljanak még könyörtelenebb és még bizonytalanabb célok felé.
Farkas Árpád: Gyöngék hatalma
Honnan támad hirtelen mindig az az erő, mely szövetségre hívja a gyöngéket a gyöngékkel, véneket a vénekkel, gyermekeket a gyermekkel, árvát árvával; milyen rejtett mélységekből buggyan föl teljesen ismeretlen emberekben is a sorsközösség-vállalás?
Lőrinczi László: Találkozás Strehlerrel – Szardíniában
Az előadás kezdete előtt az erkélyközönség kiabálva-fütyülve fejezte ki ellenszenvét a földszinti nézők iránt. Olyan nagy volt a zaj, hogy már-már lehetetlennek látszott megtartani az előadást.
Halász Anna: Zeman sóhajt
A néző egyre szomorúbban kacag, mert Zeman mintha úgy kérdezné, akárcsak a Hitlerék elől menekülő egyszeri kivándorló a földgömb előtt: – Másik bolygó nincs? Nincs. Csak ez az egy van!
Domokos Géza: Válaszlevél Dános Miklósnak
Emlékszel Bálint Györgyre, akit egyformán szeretünk, emlékszel, mit írt ő a felháborodásról? Azt írta, felháborodni nem személyes sérelmekért, elvi alapon: végső és legintenzívebb intellektuális teljesítményünk.
Földes László: Seregszemle után – a díjazott alakításokról
Fagyott arccal riad, ernyedten rohan, bénultan üt, hullámzástalan hangon sikolt. Tombolása éppúgy élettelen, amiképp két kitörés között is élettelenül révül bele kiúttalan világába, a fojtogató semmibe. Tanai Bella kísértetjárás-játéka: színháztörténeti dokumentum.