A HÉT50

Huszár Vilmos: Bölcs szenvedély

Szétforgácsolódott az emberi ismeret, és ez a folyamat új igényt hozott magával: egyre szükségesebbnek érezzük az Egész áttekintését. Az átfogó szintézist nemrég a filozófia feladatának tekintették, ma azonban egyre inkább…

Veress Zoltán: Mit érünk a „lincos”-szal

Több érdekes tanulmányt olvastam az utóbbi időben a „lincos”-ról. Betűszavak korában élünk, előszeretettel spórolunk legemberibb képességünkkel, a beszéddel; a „lincos”, tudatlan felebarátaim, a „lingua cosmica” szó rövidítése – szaknyelvi kifejezés…

Geo Bogza KÉT KÖLTEMÉNYE

Méliusz József fordításában A TAGADÁS TAGADÁSA. HÓDOLAT MAHATMA GHANDINAK Vitorlásokon érkeztek és a vitorlásokon ágyúk. Az elefántok megrémültek és az erdő mélyére húzódtak. Lovakkal érkeztek, és a lovakon szablyával kezükben…

Koch Ferenc: Tudomány és kutatója

Moisil akadémikus, a matematika kiváló hazai tudósa egyik tanulmányában arról ír, hogy a tudománytól ne várjunk többet, mint amire képes; a tudomány nem holmi varázsige. „Közelebbről“ szemlélve, éppolyan tevékenységi terület,…

Levél az ifjúságról – NAGYMAMA TENYERÉN

Nagyanyám képe a konyhában. Dagasztáshoz készül. Sós víz, kicsi tál, óriástál, piros zománc, kék zománc, kovászkifli egy tányérkán, vannak játékszerű munkák, az előkészületek odacsábítják a gyermekeket. Lászlóffy Aladár írása

Tabák László: A férfikor küszöbén

Az Egyesült Nemzetek Szervezete elérte a férfikort. Az emberek életében ez az az esztendő, amikor a felnőttek, akik már régen felnőttek, nem nevezik többé ifjúnak az ifjút, hanem férfinak titulálják, amikor jóakaratú, de vállveregető istápolásuk vizsgálódó, emberi tartalmat értékelő, képességeket fürkésző mérlegelésbe csap át. Mert rendszerint ez az a pillanat, amikor egy karéj gondot le kell kanyarítani a nagy egészből és ráruházni az új férfitársra: munkát, reményt, álmokat és szorongást.

Vetró Artúr: Művészet, műértés, műkritika

Az emberiség nem egyszer esett át sorsfordulókon, maga mögött hagyva civilizációt, kultúrát, hogy új civilizáció és kultúra építésébe kezdjen. Megrázkódtatások nélkül ez soha sem történhetett, bármilyen hosszú periódust ölelt is fel időben ez a forduló. A kortárs — perspektívájából adódóan — mindenkor hajlandó az általa megélt valóságot a legfontosabbnak, legtragikusabbnak ítélni.