Prológus
A napokban, a Bulandra Színház Igazgatói irodájában találkozott először személyesen s kezdte el a megbeszélést, a közös munka előkészítését a román és a magyar színházművészet két kiváló egyénisége, Major Tamás és Liviu Ciulei.
Huszár Sándor: „Mellékállásom volt a főszerkesztés”
Mi semmiképp se valamilyen felszabadultsági érzettel indultunk, hanem azzal, hogy tudtuk: nagyon súlyos felelősség hárul ránk, bennünket fel akarnak használni arra, hogy a magyarságot úgy képviseljük, ahogy Ceauşescu elképzeli. Ennek tudatában voltunk.
Demény Péter: Saját szövege margóján. Arcképvázlat Horváth Andorról
Olyan ez a pár sor, mintha Horváth Andor belső arcképét olvasnánk. Ilyen görög-francia-angol gentleman volt ő is, a szellem, a stílus, a műveltség, a választékosság, az értelem lovagja, aki írásainak margójára vonult, saját ízlését ritkán hozta szóba.
Ágoston Hugó: Horváth Andor intenzív életei
„Az idő problémájának kulcsa az emlékezet megjelenítő tevékenységében és elvárásainkban van.” Idő azért van, mert mi emlékezünk. És akkor a vergiliusi „fugit irreparabile tempus” is igaz lehet, „tény” lehet, de végeredményben – akárcsak ez a mi hetven évünk – mellékes.
Huszár Sándor: Egy eredménytelen vita eredményei
Nemcsak a színház teszi ki magát bukásnak az író darabjait bemutatván, a lap is kockáztat, amikor az információt, elvi eszmei tájékozódást kereső olvasót becsalja ilyen érdektelenségbe fulladó fárasztó körtáncba.
„A visszatekintő emlékezetben minden átrendeződik”
A pártállamban mindent „fentről” irányítanak. Az illetékes hivataltól kapott utasítás nem vitatható. Sok múlik azonban azon, hogy valaki igyekszik nemcsak végrehajtani, hanem túlteljesíteni, avagy megpróbálja így vagy úgy kijátszani.
Szemlér Ferenc: Farkas Árpád verseiről
Farkas Árpád lényegében véve tragikus költő. Tökéletesen megérzi és a lehető legapróbb részletekig átéli a történések mozgató erőiként felbukkanó ellentmondásokat és megrázó összeütközéseket.
„Bukarestben szigetlakók voltunk és maradtunk”
A kriterionosokhoz különösen közel kerültünk, jó barátom volt Molnár Gusztáv, kicsit később Szilágyi N. Sándor. Mint ahogy közeli kapcsolatba kerültem a zseniális Szilágyi Domokossal is...
Horváth Andor: Életeink. A Szeku
Sokáig abban a hiszemben éltem, hogy tevékenysége Romániában nem hágott a kegyetlenség olyan fokára, mint például Magyarországon vagy a többi kelet-európai országban. Úgy képzeltem, hogy a román kommunista vezetők ezen a téren sem vették át szolgaian a szovjet modellt.
Szász János: Ezt olvastam (12)
A zűrzavarban előbb tótágast állnak a fogalmak, majd elértéktelenednek: az érthetőség ismérve a könnyen emészthetőség, a bonyolultság pedig megtagadja ősi ikertestvérségét az egyszerűséggel. A felületességhez szokott szemlélet legszomorúbb mutatványa e kölcsönösség fel nem ismerése.