A HÉT50

Mert leülve erre a kicsi, kétezer éves, ember-idecipelte kőre, elnézve itt előttem ezt a puhatestűként kígyózó békességet, nem nehéz eldöntenem, hogy bizony a középszer kerékvágása ez.

Diderot filozófiai maximája: „Ha az emberek megkérdezik a filozófustól, hogy mire jó a tudománya, sohasem szabad olyan helyzetbe jutnia, hogy ezt válaszolja: semmire.” Mély meggyőződésem az, hogy az irodalomszociológusnak sem kell szégyellnie magát,

Saul Bellow regénye, a Herzog bestsellerként jutott el hozzánk, természetes tehát, hogy elgondolkozzunk sikerének titkán. Mi ragadta meg annyira az amerikai olvasót, és hogyan hat ránk a könyv? Igazolják-e a regény értékei a sikert?

Az elvontság és magasztosság kifejezésbeli megnyilatkozása rokonítja ezt a gondolati és érzelmi töltetben nagyon is mai episztoláris publicisztikát a felvilágosodás hangvételével.

„Kedves Kollégám, – ajánlott lev.lapon jelentkezem, miután a régebben írt egyszerű lev. lapjaimra nem reagált. Verseket, fordításokat, cikket kértem azokon, s verseket, fordításokat, cikket kérek ezen is."

Több ezer éve gyilkolnak a színpadon, több ezer éve láthatók a világot jelentő deszkán házasságtörések, családi tragédiák. Ami itt történik tehát, nem „új hullám“ a színpadon, a huszonkét éves Sco és a tizennyolc éves Pat a közismert elidegenedés útját járja végig.

A Svejk-vita izgalmas elvi-esztétikai kérdéseket érint, s ráeszméltet arra, hogy még mindig vannak (vagy lehetnek) a műben olyan vonások, amelyek könyvtárnyi értelmezés mellett korszerű elemzést igényelnének.

Ebben tér el Király a lírai próza általános felfogásától: a kötet talán legszebb írásai, a már említett Jogod és hatalmad, A Santa Maria makettje, A hetedik nyár balladája, a versek módján ciklussá rendeződő és egységként felfogott.