A HÉT50

Híjával találja a szociológiai és lélektani, a szellemtörténeti és stíluskritikai megközelítés módszertanait, melyeket irodalmon kívülieknek s nem egzaktaknak minősít.

A mért vízhozamok igen sok hidrológiai állomás esetében abszolút maximumot jelentettek, meghaladva az állomás fennállása óta eddig mért legnagyobb értéket. így például a Maros korábban (1932-ben) mért legnagyobb vízhozama Gyulafehérvárnál 1480 m3/s volt az 1970. május 15-én mért 2600 m3/s-al szemben.

Elolvasva a fentieket, kissé félünk. Az ember XX. századi megvalósításai annyira elkápráztattak, hogy mindezekben már kételkedni sem merünk. De etikailag vajon ki fogja eldönteni, hogy az emberiség vállalhatja-e a felsoroltak egyikét-másikát?

Alyn szerint a franciák nem tudnak mit kezdeni a költővel, hiszen nem tudják, hová visz az útja: „az akadémiai bársonyszékbe vagy a kórházba”. E fura szerzet „művész, de nincs műterme, író, de nincsenek olvasói, színész, de színpad nélkül”.

„Egyik barátom dolgozószobájának az íróasztallal átellenes falán jelképes fényképcsoport függ: középen egy majomember rekonstruált képe, jobbra tőle Juliette Récamier angyali arca, balra tőle Anatole France tiszta pillantású arcképe."

Láng Gusztáv egy korszak embert (írót) formáló hatására helyezi a hangsúlyt, ugyanakkor – Sőni Pálhoz hasonlóan – a Marosi emlegette másik véglettel, az avantgarde-dal rokonítja, hozza összefüggésbe a dokumentumirodalmat.

A költőnek továbbra is a társadalom kovászának kell maradnia – ez indokolja azt, hogy igényt tart a társadalommal szemben bizonyos fajta függetlenségre. Friss szemmel kell látnia és láttatnia, szava csak így válhat felfedező, serkentő erővé.