A HÉT50

Napjainkban gyanúsan burjánzik a bohóckodó polgár-fricskázás, mely mögött ott ásít a tartalmatlanság és a pénzéhség, a légből kapott trükkök műalkotássá és művészetté álcázása, a szemkápráztató bűvészkedések harsányváltozatainak egész sora.

Wilem Zavada mondta egyszer, hogy talán sohase tudta volna lefordítani Eminescut, ha nem jár Romániában, és Eugen Jebeleanutól tudom, mennyi segítséget nyújtottak neki Ady-fordításaihoz budapesti bolyongásai.

Minden létező magában hordozza a művészi létezés lehetőségét, és keresi a művészt, aki azt megvalósítsa. A művésziben valóság és alkotó dialektikája, kölcsönös feltételezettsége ölt testet.

úgy érzem, a giccset mi magunk is néha összetévesztjük a fércművei, az érzelgős semmitmondással és egy ideje hajlandók vagyunk kikapcsolódási szükségleteinkre hivatkozva, néha szabadkozva bár, de elfogyasztani.