Huszár Sándor: Egy éve
Végezetül ki kell térnünk e nem ünnepi, csak alkalmi megemlékező cikkben az olvasókra. Támogatásuk, biztatásuk, sűrűn érkező leveleik nélkül létünk, tevékenységünk elbizonytalanodott volna.
Nagy Pál: Egy „regényes” szatíra
Kétségtelen, hogy a klasszikus minták szerint kialakított szerkesztéssel, az ilyen értelemben felfogott „regényességgel” sikerül lekötnie érdeklődésünket. A regényíró örök idők óta olvasmányosságra törekszik.
Méhes György: A mi nagyjaink
Merészelt nagyra vállalkozni s drámatörténeti ciklusok, később a kolozsvári szabadtéri játékok ennek a megfontoltan merész színházpolitikának voltak az eredményei. Milyen régen nem láttunk egyetlen színigazgatónktól sem ilyen nagyszabású vállalkozást, sőt még kísérletet sem ilyesmire.
Szász János: Ezt olvastam (29)
A költészet nem szekták megszállott híveinek imaszövege, hanem alkalom a mások megértésére, felhívás a közösségi eszméletre, az egymást kereső testvériségre. A visszafogott hang hasonlót mond az üvöltővel
Vajnovszki Kázmér: Sőtérné Balázs Jolán és Sőtér János – a csúcsok múlandóságáról
Miután szétfoszlott a 190 varázsa, a 191 már nem jelentett akadályt. S hogy Joli nem ment tovább? Néhány nap múlva lesérült… A motiváció, ez a lélektani plusz lehet maga a csúcs is: olyasmit kell felmutatnom, amit az emberi nem egyik képviselője sem teljesített soha előttem.
Farkas Árpád: Hűbelebalázsok
A kérdés természetrajzát ismerve, gyanút fogok és belepillantok egy nyilvántartásba. Az a nyilvántartás pedig arról beszél, hogyaz elméleti líceum tavalyi végzettjei közül egyetlenegynek sem sikerült a felvételi vizsgája a felsőoktatási intézményekbe.
Tonk Sándor: Anyanyelvű műveltségünk középkori gyökerei
Írástudóink azokban az időkben a párizsi egyetemen szerezték műveltségüket. Várad és Gyulafehérvár XV. századi püspökeinek gazdagon díszített kódexei olasz kapcsolatokról és a reneszánsz művészi ízlés meghonosodásáról vallanak.
Ágoston Hugó: Gyógyító-mérnökök
Elterjedését tekintve „modern” betegség, nevezhetnők amolyan „mal du siècle”-nek (bár ilyen ma már több is van). S mégis, nagyon régi betegségről van szó: úgy tűnik, a piramisokat építő rabszolgáknál jelentkezett először
Szász János: Ezt olvastam (28)
Ami összefogta, az ugrasztotta szét őket, hiszen cél híján vajon meddig lehet lázadni? Örök haraggal csak a gyermekek fenyegetőznek, a felnőtt értelem düheit és haragjait forradalmi szenvedéllyé nemesíti. Nekik ez nem sikerült.
Méhes György: A mi nagyjaink
A Jordáky-kötet fontosabbik tanulmánya Janovicsról szól, a szebbik Poór Liliről. Fél kezünk is sok arra, hogy megszámláljuk a nagy erdélyi színészekről írt monográfiákat, de még kisebb tanulmányokat is.