A HÉT50

Bernády polgármesterségének tizenegy éve alatt (1902-1913) tízezer lakossal nő a város, elérve a 29 ezres lélekszámot. Személyében elsőrangú menedzsert talált a város, a századforduló vállalkozásaihoz.

Közismert, hogy a századelő német irodalmának legkiválóbb képviselői közül többen – Kafka, Musil, Rilke – osztrák származásúak. Műveik szorosan kapcsolódnak a monarchia társadalmi és szellemi ellentmondásaihoz, rendkívül sokrétű válságához.

Az első pályakiigazítás nem jár sikerrel. Öt esztendő sem telik el, s már égig kavarognak a szenvedélyek körülötte: revolverrel a zsebében jár fel a szószékre, hívei agyonveréssel fenyegetik. Aztán lecsillapulnak a szenvedélyek, épülni kezd az új Déva vára: a marosvásárhelyi Kemény Zsigmond Társaság.

A szóban forgó újsághirdetés azt hozza tudomásunkra, hogy az Előre nemrég indult és máris népszerű kiskönyvtára ebben az évben, Petőfi Sándor születése 150. évfordulójának előestéjén, három kötetben a költő verseit adja közre.

Hogy ma ismét időszerűvé vált a „vissza a természethez”, szolgáljon figyelmeztetésül azok számára, akik a természet karjaiból ki akarják tépni húszmillió évig nagy gondoskodással nevelt gyermekét, az embert.

A modern orvos számára egyenesen fantasztikusnak tűnik, hogy évezredek óta gyógyít és kézzelfogható eredményeket ér el a terapeutika, amelynek orvosfilozófiai elméleti alapjaiból teljességgel hiányzik a kórokozó fogalma (a patogenezis helyettesíti az ethiológiát) és ezzel ma sem tartja szükségesnek kiegészíteni vagy korszerűsíteni az orvostudományt.

E sorok írója készségesen elismeri, hogy alapjában véve méltánytalan eljárás egy olyan kötethez szaktudományi mércével közeledni, amely kötet szerzője nem a tudományos kutató, hanem az író szemével, agyával végezte gyűjtő-feldolgozó munkáját.

A tanácstitkár a főispán baljára került, egy irattartóból kiemelte az esküszöveget. A Megválasztott Polgármester a közgyűlés és a főispán elé lépett, esküre emelte jobbját, és ahogy a titkár olvasta a szöveget, kicsit rekedtes, emelt hangon mondotta utána: – Én, doktor Bernády György...

Senki sem tagadja: az utókor joggal foghatja pörbe Gaál Gábor művét dogmatikus torzulásaiért. De amíg hibákról és tévedésekről beszélünk, addig nem irodalomtörténeti kategóriák szigorával mérjük a művet, hanem magaviseletiekkel. Gaál Gábort ugyan pörbe fogták, de Gaál Gábor pöre még nem kezdődött meg.