A HÉT50

Súlyát és jelentőségét pedig attól az elkötelezettségében átfogó, új egyetemességre törekvő humanizmustól nyeri, melyet ez a költészet oly művészi eréllyel és érvénnyel közvetít, hogy íme, a világnézetileg viszolygók is kalapot emelnek előtte.

Később a Székely Színháznál is megvolt az egyetértés, ha voltak is apró ellentétek, azok sem elviek, hanem inkább színházi elgondolásokból származtak. Nem voltak fenntartások, a felettes hatóságok pedig nagyobb mértékben nem is támogathattak volna.

A társadalomtudományokba való beolvasztás Taine-nel kezdődött és a marxizmussal folytatódik – mondja Wellek –, jellemzője pedig az, hogy a művészetet a társadalmi átalakulás tükrévé teszi.

Vállalta a „maga teremtette értékrend” mércéje alatt kimondott részítéletek egységes rendszerbe foglalását, az egész kortárs iroda­lommal szembeni szubjektivitást. A műben, annak minden egyes porcikájában ott feszült a kérdés: „ho­gyan tovább?”

A film a környező valóság tükrözé­sének első olyan eszköze, amely nem­csak térben és időben pereg, hanem meg­szünteti a reális teret, kikapcsolja a reális időt, és megalkotja saját, tet­szés szerint szervezhető, tagolható, strukturálható terét és idejét