Földes László emlékezete

Földes László emlékezete
A kritika paradoxona, hogy minél teljesebben igazolja az irodalom fejlődése a bíráló véleményeit, annál gyorsabban kopnak közhellyé azok; ami egykor olvasók százait hozta izgalomba, ma már ásításra ingerlő tankönyv-szólam lehet.

Huszár Sándor: A kritikus ostroma

Röviden szólva a cím – A lehetetlen ostroma – a mindenkori valósággal szemben hirdetett mindenkori abszolútum igénye… Akinek esze van, tudja, hogy az abszolútum megvalósíthatatlan, de akinek lelkiismerete van, az nem mondhat le hirdetéséről.

Anemone Latzina: Korrajz csoportképpel

„A teljesítmény megtagadása” – a szerző ezt a kifejezést Levvel, Leni fiával kapcsolatban használja, de akár Leni egzisztenciájának vezérszava is lehetne. A teljesítmény megtagadása mint szembefordulás a szokásos magatartási mechanizmusokkal,.

Barabás Endre: Tyúk, nem madár

A mai kémiai kutatást érdeklő egyre bonyolultabb molekulák esetében tehát nyilvánvalóan sokkal egyszerűbb a számítás helyett: előállítani a kérdé­ses vegyületet és kísérleti úton ta­nulmányozni tulajdonságait.

Beke György: Virágok a folyó tükrén

Fiatalkori kísérletezések után, amelyeket szintén nem a viharzó változások, ha­nem az érlelődő must karcos íze jellemeztek, 1904-ben egyszerre négy kötetével lépett be a román prózaírás élvonalába.

Ritoók János: A kérdezés intelligenciája

Nem kétséges azonban: a „múzsátlan” publicisztika szűkebb területén is ihletett, „született” tehetségre van szükség, hogy szándék és megvalósítás, szerző és olvasó közéne hullhasson le az unalom közlésgátló, szürke függönye

Fischer István: Idő és tér a mozivásznon

A film azáltal, hogy a teret szét­rombolja és újraalkotta, azzal, hogy az önmagával egyenlőnek érzékelt fi­zikai valóságot szabadon kezelhető elemeinek sorozatára bontja és építi fel újra a néző tudatában, egyúttal az idő felett is korlátlan hatalmat nyer.

Huszár Sándor: Egy éve

Végezetül ki kell térnünk e nem ünnepi, csak alkalmi megemlékező cikkben az olvasókra. Támogatásuk, biztatásuk, sűrűn érkező leveleik nélkül létünk, tevékenységünk elbizonytalanodott volna.

Nagy Pál: Egy „regényes” szatíra

Kétségtelen, hogy a klasszikus minták szerint kialakított szerkesztéssel, az ilyen értelemben felfogott „re­gényességgel” sikerül lekötnie érdek­lődésünket. A regényíró örök idők óta olvasmányosságra törekszik.

Méhes György: A mi nagyjaink

Merészelt nagyra vállalkozni s drámatörténeti ciklusok, később a kolozsvári szabadtéri játékok ennek a megfontoltan merész színházpo­litikának voltak az eredményei. Milyen régen nem láttunk egyetlen színigazgatónktól sem ilyen nagy­szabású vállalkozást, sőt még kísérletet sem ilyesmire.