A HÉT50

Hisz az nem érdem, hogy mi is itt születtünk. Azt hiszem, csak annyiról van szó, hogy mivel a szellemi munka eleje válogatás, itt alternatíváink lényegében azonosak. S azt is elmondhatjuk, hogy ők a jobb részt választották. Erről s még ezer másról tanít ki bennünket Benkő Samu kiváló és értékes műve. Sok kérdésünkre várjuk még tőle a választ.

Ez volt lenyűgöző egyéniségének legjellemzőbb tulajdonsága, ez a hallatlan érzékenység a külső világ tapintható, megmérhető, felfogható jelenségei iránt, amelyeket gondolkodásának finom hálójában szabályos rendszerré tudott szervezni.

A könyvet letéve az olvasóban továbbgyűrűznek a saját tapasztalataival egybevágó gondolatok. De kérdés is felmerül benne, az tudniillik, hogy: egyes tankönyvek nem játszanak-e maguk is szerepet az információ bálványozásában?

Egy hete ért véget az utolsó előtti Apollo-misszió; hét hónap múlva, ez év decemberében kerül sor az utolsóra, az Apollo–17 útjára. A szakértők szerint az Apollo–16 viszontagságos útjának az a…

"Rádöbbentem a sok igazságtalanságra, amit a premontrei gimnáziumban tapasztaltam, s különösen megdöbbentettek a háborúba induló katonák papok által megáldott zászlói. Ettől kezdve megtagadtam a vallást, és forradalmárrá váltam.“

Megőrizted magad és segítettél, nekem is segítettél őrizkedni a magazin-világ, a celluloid-hazugság kísértésétől. Legnagyobb, legfélelmetesebb, legcsábítóbb ellenségünktől. Kínosan tiszta és szigorú s mégis romantikus, álmodozó, jobbratörő világ a Te filmvilágod.

Amikor 1937 őszén Marosvásárhelyt szellemi értelemben és a mi hazai kelet-európai viszonyainkhoz mérten létrejött egy, a nyugati népi arcvonalhoz hasonlatos képződmény, ez szellemiekben a Korunkban már rég megvalósult.

A Lumière-testvérek filmjének azt a bizonyos Grand Café-beli vetítését úgy kell elképzelnünk, mint a döbbenetes pillanatot a Pál utcai fiúk történetében, amikor a grundon háborúsdit játszó gyerekek hirtelen szembetalálják magukat az élet nagy kérdéseivel: a halállal, a fájdalommal.

Kétségtelennek látszik azonban, hogy a fent említett kis cikket Dsida írta. 1930 júniusában ismét a Pásztortűz szerkesztőségében dolgozik Dsida Jenő. Most már Császár Károly a főszerkesztő és Dsida a folyóirat szerkesztője.

Az öregedést önmagában nem lehet betegségnek minősíteni, hanem egy arra hajlamosító ún. premorbid állapotnak, vagy talán előbetegségnek, amit a sorvadási és visszafejlődési folyamatok éppúgy létrehozhatnak, mint a sajátosan ható környezeti tényezők.