A HÉT50

Prózai írásai mutatják, mennyire valóban drámai alkat volt. Hosszabb elbeszélései közül A húsvéti fáklya, vagy a Kir Ianulea szinte úgy drámai mű, ahogy ő megírta. De erre vall karcolatainak hihetetlen sűrűsége is.

Az írás ugyanis szabályszerű megrendelőlevél, feladója egy nagy amerikai cég, amely – többek között – romániai magyar írók műveit kívánja vevői körében forgalmazni. Az üzleti ajánlatot címek felsorolása követi, a címek mellett példányszámokkal.

Ezek az internacionalista mozzanatok az expresszionisták forradalmi vagy a forradalommal rokonszenvező elkötelezettségéről tanúskodnak egy olyan korszakban, amidőn a hivatalos irodalmi kurzusok a nemzeti elzárkózást, az ellenforradalmi gőzöktől telített sovinizmust és nacionalizmust hirdetik.

Érdekes egyébként, hogy a New York-i múzeumban kiállított legteljesebb csontváz kipreparálásán, konzerválásán és összeállításán nem kevesebb mint nyolc évig dolgoztak a preparátorok, a legjobb szakemberek tudományos irányítása mellett.

Az aktinidák magjában az ötmilliárd évvel ezelőtt végbement szupernóva-robbanások energiája koncentrálódott; korunk tudósai új Prométheuszként fölszabadították ezt az égi tüzet, remélhetőleg végérvényesen az emberiség hasznára.

Mit akar tőlünk ez az idegen tudat? Rá akar kényszeríteni arra, hogy meglássunk, felismerjünk olyan összefüggéseket a valóság kiragadott darabjai között, amelyeket előzőleg ő állapított meg, ő ismert fel.

Nagy botrány volt, a színművészek szövetsége tiltakozott, de a szentségtörő Learrel végigjátszottuk a szezont. A legnagyobb felháborodást az keltette, hogy ugyanaz a színész játszotta Cordéliát és a Bolondot, vagyis Cordélia álruhában visszatért apja mellé.

Kemény Jánost nemrég temették, az Olton fennebb, a Maros mentén. Amikor ő 1937 tavaszán Temesváron írói s jólnevelt felolvasást tartott, nálam szállt meg, kis manzárdlakásomban; egy penetráns, sziguranca-ügynökösködés gyanújától körüllengett revolverlapban pedig azt írták rólam: az úri kommenista...

Bízom benne, hogy miután a munka nehezebb részén túl vannak, nem fogják az időt és a fáradságot sajnálni attól, hogy tökéletesített formában vigyék ismét az olvasó elé ezt a hasznos könyvet, amely arra hivatott, hogy a hazai magyar irodalom utolsó negyed évszázadát összefoglalja, megértesse irodalmunk mai eredményeit és fejlődési távlatait.