A HÉT50

Ágota mint ismerősnek nyitott ajtót, s késedelem nélkül bevezetett abba a homályosnak tetsző szobába, amelynek heverőjén a kórházból csak nemrég elbocsátott Áronka feküdt házikabátban. Nem látszott se fáradtnak, se szenvedőnek. Inkább csak Ágota panaszolta félszóval, hogy nehéz éjszakájuk volt.

Szántó György gazdag és sokrétű művében az Avram Iancuról írt Havasi ballada különös helyet foglal el, ezért a román nyelvű Stradivari megjelenése után (Editura muzicală, 1970) elkértem az író özvegyétől a színmű eredeti kéziratának egy másolatát.

„Így bántak velem olyan emberek, akik senkik voltak, amikor én már valaki voltam, és akik senkik lesznek, amikor én valaki leszek!; olyanok, akik nem értik vagy nem akarják megérteni, hogy a forradalmat már csak a magyaroknak a románokkal való egyesülése mentheti meg.”

A kommunista és szocialista munkásmozgalom már fél évszázada a nép felszabadításának előharcosaként tisztelte s a maga ügyének hőseként tartotta számon Avram Iancut. Szabó Ervin az 1848-as forradalmakkal foglalkozva rokonszenvvel ír róla.

Vízakna utcái elborzasztó képet mutattak a visszavonulás alatt; mindenütt öldöklés, pusztulás nyomai; halottak, sebesültek hevertek szanaszét. Aznap délután és másnap reggel folyton gyűjtötték és dobták a halottakat a süllyedt bányába, ahol a vízaknai csatában elesett 349 magyar honvéd alussza örök álmát.

Illich gondolatmenete végsőkig sarkít. S mint minden sarkítás – alkalmas arra, hogy állásfoglalásra késztessen. Bizonyára sok ellenfele lesz, de az is bizonyos, hogy tételei mellett nem lehet szótlanul elmenni.

Ám a sors úgy hozta, hogy másként is áldozhattam Thalia szellemének : Párizsban ért Pierre Brasseur hirtelen halálának a híre. Nem újságból, nem is rádióból tudtam meg, hanem a metróutasok szájából. Egymásnak adták tovább félhangosan a közlést: „Pierre Brasseur est mort“.

Maurois meséli, hogy 1946-os utazásai során a fiatalok, mindkét Amerikában, csak Sartre és Camus iránt érdeklődtek. Vajon ők értették, miért lőtte le Meursault az arabot? Ha igen, úgy el kellett fogadniuk a halálos ítéletet. Meursault-t csak így lehet megérteni.

A Hét ma – úgy érezzük – nyílt fórum, ahová közlési szándékkal új munkatárs, fel- és beleszólási igénnyel olvasó, mindenkori imperatívuszaival pedig maga a nagyvilág kopogtatás nélkül is bejöhet...

A Csíkszeredai Hargita munkatársa, Bálint András (fényképekkel is igazolt) hírt hoz arról, hogy más városok után immár Gyergyószentmiklós és Vlahica városban is felszegezték a kétnyelvű, román–magyar szövegű utcatáblákat.