A HÉT50

Ezt a verset Ion Brad Auschwitzban írta. Nem hal meg tehát a költészet… Érdekes: Goethe szerint az alkalom szüli a költőt. Divatos ítészek szerint Goethe tévedett. A költészet gyakorlata viszont azt bizonyítja, hogy Goethének igaza volt.

Nem véletlen, hogy gyors egymásutánban négy lapban is ugyanarról: anyanyelvünk tisztaságáról, a „nyelv higiéniája” védelmében emel szót író, szerkesztő, közgazdasági szakember, közíró és nyelvész.

Kövessünk végig egyetlen gondolatot, mely nem csupán gyakori előfordulása miatt tűnik centrálisnak. A szintézisteremtésről van szó. Kezdjük a portrékkal.

Még csak annyit: remélem, az egész „nem volt bunda” Annak ellenére, hogy Balázs Sándor cikkének címében ezt állítja. Javasolom viszont, hogy a vitát JÓ IRÁNYBAN folytassuk, csak nyugodtan tovább mindenféle kicsinyesség és elfogultság nélkül.

Bernády polgármesterségének tizenegy éve alatt (1902-1913) tízezer lakossal nő a város, elérve a 29 ezres lélekszámot. Személyében elsőrangú menedzsert talált a város, a századforduló vállalkozásaihoz.

Közismert, hogy a századelő német irodalmának legkiválóbb képviselői közül többen – Kafka, Musil, Rilke – osztrák származásúak. Műveik szorosan kapcsolódnak a monarchia társadalmi és szellemi ellentmondásaihoz, rendkívül sokrétű válságához.

Az első pályakiigazítás nem jár sikerrel. Öt esztendő sem telik el, s már égig kavarognak a szenvedélyek körülötte: revolverrel a zsebében jár fel a szószékre, hívei agyonveréssel fenyegetik. Aztán lecsillapulnak a szenvedélyek, épülni kezd az új Déva vára: a marosvásárhelyi Kemény Zsigmond Társaság.

A szóban forgó újsághirdetés azt hozza tudomásunkra, hogy az Előre nemrég indult és máris népszerű kiskönyvtára ebben az évben, Petőfi Sándor születése 150. évfordulójának előestéjén, három kötetben a költő verseit adja közre.

Hogy ma ismét időszerűvé vált a „vissza a természethez”, szolgáljon figyelmeztetésül azok számára, akik a természet karjaiból ki akarják tépni húszmillió évig nagy gondoskodással nevelt gyermekét, az embert.