A HÉT50

Ma, ötvenhat évvel Einstein munkájának megjelenése után, a gravitációs hullámok elméleti kérdései még mindig nem teljesen tisztázottak. Csupán hipotézisek léteznek például terjedési sebességüket és típusaikat illetően. A tudósok nagy reményeket fűznek a Weberénél százezerszer érzékenyebb új detektorokhoz...

A megtett útra tudatosan tekint vissza, s a megérkezés élménye minden esetben egyértelmű: „Kinyílsz majd, kinyílsz majd / azért is, azért is / virágom, virágom” (Téli virágzás). „Nehogy megkövüljek” – óvja magát a kor kozmikus sugárzásaitól (Egyre gyakrabban).

Bernády a harmadik emelet dolgában hajthatatlan volt, és a művész mit tehetett egyebet? Már folyt az építkezés, fogcsikorgatva, de elrontotta a teret. De mégis, még nem volt veszve minden, még megcsinálhatta volna, ha elrontva is!

Félix iránt fellángolt szerelme csupán intermezzo, talán nem is lángolás, hanem szórakozás, amelyet aztán finoman és nőiesen be is fejez, és amely arra is jó – ha nem is egészen tudatosan –, hogy kissé féltékennyé tegye az idős vőlegényjelöltet.

Igazi élvezettel olvastam egy sor magyar könyvet, köztük Páskándi színdarabjait (különösen a Vendégséget, amelyet ragyogónak tartok), viszont keveset tettem – hogy elnézően fejezzem ki magam – annak érdekében, hogy például az a darab színre kerüljön valamelyik nagy fővárosi színházban.

Mindenkinek tudnia kell, hogy itt mi éltünk szenvedtünk és győztünk. Mindenkinek tudnia kell, hogy sem Blaga, sem Rebreanu nem felelhet helyettünk, és senki más, akármilyen tanácsokat adna. A ma embere mai életére akar választ kapni.

Felvetődik a kérdés, hogy szükség van-e modern korunkban, amikor egyes tudományok szuperkorszakukat élik, az euklidészi mértan tanítására az iskolában. A válasz: igen. Harmóniája, szépsége révén a tudományok megszerettetésének, a logikus gondolkodásmód, sőt a szépérzék kialakításának kiváló eszköze.

UTÁNANÉZTEM A VILÁGIRODALMI LEXIKONBAN (Akadémiai Kiadó, 1970), és valóban ez „átkozottak” egyik legismertebbjét sem találtam meg (Antonin Artaud). A tizenkettő közül azonban tízet fölvett Jean Rousselot a maga költészeti kislexikonába (Dictionnaire de la poésie française contemporaine; Larousse, 1968);

Pasolini második tanulmányában – A kimondott szó, a film csodálatos lehetősége – a filmnek, mint többsíkú jelenségnek (kép, szó, zene, szín stb.) egységben megnyilvánuló költőiségét kutatja, s ezzel ismételten felold egy régi dilemmát.