A HÉT50

A Sipos-hagyaték mindenestől jól elfér egy vaskosabb kötetben. De az írásos örökséghez még feltétlenül hozzászámítandó korán kettétört életének példája is. Ez a teljesítmény kiegészítő része. Alkotás és sors bonthatatlan egysége őrzi emlékét.

A felvett jegyzőkönyv, amelyet aláíratott velem, a hivatalos mondatokon kívül lényegében azt tartalmazta, hogy a cikkben foglaltakat „toate lumea” tudja, beszéli és tanúsítja... Többre a sajtóperről sem emlékszem.

A tesztvizsgálat eredményei tehát önmagukban nem mindig beszélnek. Tudni kell értelmezni, hitelesen beszéltetni őket; a kapott eredmények még csupán nyersanyagot jelentenek, rejtjelesen, valamilyen kódban jelzik a vizsgált személy sajátosságait. A szakembernek értenie kell ahhoz, hogy a kódot megfejtse.

Addig még hátra van néhány felejthetetlen fejtegetés: „A csoda mindig pillanat műve, nem felidézhető, hanem rendszerint váratlan pillanatban történik, és olyanokkal, akik legkevésbé számítanak rá.” Kész csoda, hogy rájött!

Hibázni emberi dolog, a lényeg az, hogy ne vegyük hetykén tudomásul a már-már állandósuló hibákat, és ne feledjük, hogy Jákob lajtorjáján az eddigi gyakorlat szerint kevesebb lehetőségünk van az egekbe jutni, mint lefelé, a porba.

Minden irányban falba ütközik ma a Duna-medence írója, hogyha csupán nemzeti önkörösségben próbálja meglelni szerepének, hivatásérzetének értelmét. A romániai irodalom, az itteni művészetek s azoknak eredményei épp ezért oly vonzóan izgalmasak a jugoszláviai író számára...

Korondon a kerámiagyárban annak idején szinte megvertek. A gyár akkori művezetője azt bizonygatta, hogy a dolgozók szájából vesszük ki a kenyeret azt követelvén, hogy művészit, hitelesen népit gyártsanak – mivel azt senki sem akarja vásárolni.

Jó félszázad múltán íme Ady vonzás és taszítás erőterében fölizzó szenvedélyei még mindig nem hunytak ki a rokon érzékenységű alkatokban, ott, ahol az élet még mindig, változott vetületben és mégis adysan „hazafiatlan“ bírálatot és elvágyódást követel a haza fiaitól.

Az első humanista opus, az első modern könyv már tükrözi az egész későbbi magyar irodalom legfőbb jellegzetességét: a gyakorlati harc szükségletei hozták létre, ahol nem a forma, hanem a mondanivaló világos, érthető megfogalmazása volt a döntő.

Pesti vendégeket vittem ifj. Sütő Bélához. Fia, Gábor, 16-17 éves kamasz, olyan hangsúllyal és hanghordozással mesélte a szöveget, mint Neamţon az idegeneket kalauzoló szerzetes, aki ki- és bejelentette, hogy az oltár Madonna-képét Pál apostol festette, 1900 évvel ezelőtt.