Köszöntjük Földes Lászlót

Köszöntjük Földes Lászlót, a kritikust és szerkesztőt, aki egy furcsa földi mértékegység szerint ötvenéves lett. Kívánjuk neki, érje meg A lehetetlen ostroma című kritikai gyűjteménye tizedik kötetének kiadását erőben, egészségben.

Szász János: Ezt olvastam 44.

„atlantis is elsüllyedt / a fuldoklók kiáltásai / elnémultak / a tizedik esztendőben / elesett trója és romjaira / leszállt a por / / a husziták vére / megalvadt / a kövek között / az örmény hegyekben / egyedül kószál / a szél / auschwitz meszesgödrei fölött / zöldel a fű / a mekong partjai között / dagad az ár” (atlantis is).

Titus Popovici: Levélféle Sütő Andráshoz

Szeretnék szólni végül egyik nagy erényedről, amelyért már első találkozásunkkor megszerettelek: magasrendű, rendkívül finom, minden durvaságtól mentes humorodról; annak az emberi közösségnek a humora ez, amelyből vétettünk...

Kacsó Sándor: A Cenk alatt IV.

„A Brassói Lapok nem hivatalos, hanem hivatásos lapja a magyarságnak – hangoztatta a cikk. – Nem kellett mesterségesen, máról holnapra átvedlenie egyik formából a másikba, egyik elvről, álláspontról a másikra.”

Barta Gábor: Új művészet születik

Szintén Griffith alkalmazza először a mondanivalóval arányosan a közelképet, a premierplánt. Tehát a színész közelképét. Ma valósággal hihetetlenül hangzik, hogy erre az egyszerű fogásra is valakinek rá kellett jönnie.

Gálfalvi Zsolt: Meg vagyok sértődve

Az irodalmi munka jellegéhez az is hozzátartozik, hogy kitesszük magunkat a nyilvánosság bírálatának, az érvek, nézetek, vélemények közötti szembesülés nem mindig puhán simogató légkörének. Aki ír, ezt szükségképpen vállalni kényszerül.

Csehi Gyula: A könyv szociológiájához II.

Az emberiség kulturális életének a történeti tapasztalat által igazolt törvénye, hogy az „időtöltés” korról korra gyarapodó újabb lehetőségei nem szorítják ki az előzőket, hanem velük együtt teljesítik hivatásukat az emberek és az emberiség életében.

Huszár Sándor: A tegnapról, mai lelkülettel 2.

Kacsó Sándor bölcs és higgadt könyve irodalmi műként is esemény. Ha számomra máris irodalomtörténeti, esztétikai gondolatokat, összefüggéseket sugallt, abban én vagyok a hibás. Szeretem ezt az irodalmat minden lehetetlenségével együtt, mert többet tett azért, hogy a romániai magyarság felismerje helyzetét...

Miklós Jenő: Egységes utak a kortárs tudományban

Miklós Jenő: Egységes utak a kortárs tudományban
Tudománytörténeti retrospektíva nélkül is megállapítható, hogy az óriási specializálódással párhuzamosan az egyes tudományágak kettenkénti (vagy többenkénti) közeledésével, egymás felségvizeibe való behatolásával is számolhatunk.