A HÉT50

„A Brassói Lapok nem hivatalos, hanem hivatásos lapja a magyarságnak – hangoztatta a cikk. – Nem kellett mesterségesen, máról holnapra átvedlenie egyik formából a másikba, egyik elvről, álláspontról a másikra.”

Nemrég jelent meg Quickly Dying Here (Rövid haldoklás) címen egy antológia – tizenkilencéves költő egyik verscíme került az antológia borítólapjára–, amely mintha a mai világ erőszakosságára való visszahatásáról tanúskodna.

Szintén Griffith alkalmazza először a mondanivalóval arányosan a közelképet, a premierplánt. Tehát a színész közelképét. Ma valósággal hihetetlenül hangzik, hogy erre az egyszerű fogásra is valakinek rá kellett jönnie.

Az irodalmi munka jellegéhez az is hozzátartozik, hogy kitesszük magunkat a nyilvánosság bírálatának, az érvek, nézetek, vélemények közötti szembesülés nem mindig puhán simogató légkörének. Aki ír, ezt szükségképpen vállalni kényszerül.

Az emberiség kulturális életének a történeti tapasztalat által igazolt törvénye, hogy az „időtöltés” korról korra gyarapodó újabb lehetőségei nem szorítják ki az előzőket, hanem velük együtt teljesítik hivatásukat az emberek és az emberiség életében.

Kacsó Sándor bölcs és higgadt könyve irodalmi műként is esemény. Ha számomra máris irodalomtörténeti, esztétikai gondolatokat, összefüggéseket sugallt, abban én vagyok a hibás. Szeretem ezt az irodalmat minden lehetetlenségével együtt, mert többet tett azért, hogy a romániai magyarság felismerje helyzetét...

A sport lényege az öröm. Nem hiszem, hogy Gerd Müller nagyobb örömet érez, amikor gólt rúg a világbajnokságon, mint a csíkszeredai diák, amikor az iskolai bajnokságban talál be a hálóba. A kettő között nem érzek minőségi különbséget.

A találkozások e csillagrendszerében a magam véletleneinek iránytűje szerint tájékozódva – nyilván esendőségem és járatlanságom okán is – csak bolyongásaim hitem szerinti végére jutva fordultam Kafka leveleihez. Ahol is Ady és Kafka szellemi találkozásának minden kérdőjelét fölkiáltójellé változtató bizonyosságára leltem.

Az Ady-próza, amelynek egészét Kafka elértette, A magyar Pimodán. Mi ragadhatta meg ebben a zilált és szeszélyes, alig álcázott önvallomásban, melynek történelmi és irodalmi utalás-sűrűjében okkal alig tájékozódhatott? Mindenekelőtt Ady alkoholizmusának neuraszténiájában megbúvó gyökerei.