A HÉT50

Az osztrák csapatok Asszonyfalva felé hátrálnak, Bem Kiskapusig üldözi a császáriakat. Az első nap győzelemmel végződik. Másnap a tüzérség csap össze, az osztrák kilövi Bem hat ágyúját, egy lőszerkocsi a levegőbe repül, estére Bemnek menekülnie kell Segesvár felé.

Meggyőződésünk, hogy a „népszolgálatot” nem lehet, nem szabad egy bizonyos kifejezésmódhoz kapcsolni, a hetvenes években az irodalom demokratizmusát, a közérthetőséget megengedhetetlen a népdal vagy a XIX. századi realisták szellemében kanonizálni.

Ha nem tudtam volna, hogy Párizsban vagyok, 1972- ben, azt hihettem volna, hogy visszarepültem az időben vagy negyven évvel, és Kolozsvárt járok, a régi Fellegvár alján... Az egyik omladozó házacskából roncsos hajú, boszorkány-külsejű öregasszony nézett rám gyanakodva...

A román esszének nagyok a hagyományai, csúcsait Odobescu, Lucian Blaga, George Calinescu és Tudor Vianu munkássága jelöli. Balota maga programszerűen esszéista; első könyvének bevezető írása: Védőbeszéd az esszé önállósága mellett.

Ebből az önéletrajzi visszaemlékezésből sokat megtudhatunk a szerzőről, illetve az ő szent, nagy ügyéről, de csak keveset – kevés lényegeset, újat – arról a korszakról, amelyben élt, azokról az alakító viszonyokról, amelyek egyéniségét formálták.

A kitüntetés az életműnek, a munkás életnek tisztelgett. Mint a születésnapi köszöntő is. Alkalomhoz illőn saját versével a régieket idézve s az eljövendőkre gondolva: „Nyugdíjas lettem. Nincs munkanapom. Megértem végre, hogy dolgozhatom!”

"Fél órányira haladtunk, midőn az ellenség észrevette kitakarodásunkat, s akkor egész erejével utánunk rugaszkodott, így jöttünk szakadatlan ágyúzás között, mely azonban semmi veszteségünkbe nem került, valami egy órányira Szászvárostól, hol egy falut fölgyújtottunk..."

És Sőni Pál (legalább ő) érti „álom valóságának minden rezzenését”. Majd bekövetkezik a kissé sikamlósnak ható „édes-boldog zuhanás, a csodagolyót kiröpítő testhüvelynek földrehanyatlása a befogadó párnák közé...” Három pont.

Tamási Áron egész életművével az irodalmi realizmus példája marad; azok közé az írók közé tartozik, akiknek a csillaga nem hanyatlik alá, nem merül el a láthatáron. Életműve, melyet a román olvasók kevésbé ismernek, megérdemelné, hogy lefordítsák...