A náci Németországban a nemzetiszocialisták két nagyobb napilap révén mosták az emberek agyát. A Völkischer Beobachter a műveltebbeknek szólt, a Der Stürmer viszont az egyszerű rétegeknek, náci bulvárlap volt, a szó legrosszabb értelmében. A fasiszta propagandát vulgáris, primitív stílussal ötvözte. Olyan üzeneteket fogalmazott meg, miszerint aki zsidó orvosnál gyógyíttatja magát, az hazaáruló. Ez a gyűlöletkeltés az állam politikájának szerves része volt. A társadalom egy részének radikalizálása, rasszizmusra nevelése sikerrel járt, a Der Stürmer példányszáma a harmincas évek második felében egyes napokon a 700 ezret is meghaladta.
Ma is vannak olyan publicisták, akiket nem tekinthetünk egyszerű újságíróknak. Ők ugyanis szintén üzeneteket közvetítenek, így a kormány propagandájának legfőbb letéteményesei. És sikeresek is. Ha a feketére azt mondják, hogy fehér, akkor sok tízezren visszhangozzák, hogy ez mennyire így van. Ha másnap viszont már a feketét pirosnak állítják be, akkor ez a tömeg egyik napról a másikra is hasonlóképpen látja. Véleményüket nem finom üzenetekbe csomagolják, hanem olyan útszéli kifejezésekkel elegyítik, amit – meglátásom szerint – jóérzésű, magát kereszténynek valló ember nem tehetne meg. Ez a stílus már-már a Der Stürmerét idézi. S az ember csak hüledezik, hogy tizennyolc évvel az uniós csatlakozás után ez a kifejezésmód nem csak jelen van a társadalomban, hanem sokan követendő példának tartják.
Túlnyomrészt az ember nem is szívesen reagál az ember efféle cikkekre, mindenkinek szíve joga, mit ír le, a szerző lelkiismerete vagy megszólal, vagy nem, sajnos inkább ez utóbbi. De amikor környezetünkben látjuk, milyen hatással van az emberek lelkületére az üzenetnek ez az otromba közvetítése, akkor nehéz elmenni szó nélkül ezek mellett az írások mellett. E cikkek hatására tényleg tömegek képesek elhinni, hogy a háborút az Egyesült Államok robbantotta ki, Oroszország csak áldozat, s ha civil létesítményeket talál el egy rakéta Ukrajnában, akkor amögött csak Zelenszkij állhat, esetleg az USA. A kaotikus orosz sorozásokról még nem született meg a hivatalos narratíva, amint arról sem, hogyan magyarázhatóak az orosz hadsereg egyre súlyosabb veszteségei a fronton.
Mindenesetre a minap ez a feketét fehérnek láttató kampány szintet emelkedett azzal, hogy – amint egy jeles szerző írta – hamarosan megtudjuk, Washington úgy dönt-e, ki akarja-e pattintani a harmadik világháborút. Hát persze, Putyin ezúttal is csak áldozat lenne, s mindaz, amit a háború majdnem nyolc hónapja alatt láttunk, az csak átverés volt. Kizárólag a kormány propagandáját harsogók tudják az igazságot: minden rossz mögött Amerikát kell keresni.
Tudjuk, hogy ezek a hamis összeesküvés-elméletek a honi hallgatóságnak szólnak, a magyar kormányfő például visszafogottabban szólt a háborúról Berlinben, még azt is kimondta, hogy Oroszország az agresszor. Csakhogy ezek a mérsékeltebb üzenetek már nem jutnak el a hívők tudatáig. S azok, akik kinyilatkoztatják az otromba megfogalmazásokat, csak feszítik a húrt, s nem akarnak tanulni a történelmi példákból: egy hazugságba taszított társadalom a legjobban saját magának árt.
Megjelent a Népszava Vélemény rovatában 2022. október 14-én.
