A Tisza-kormány bejelentette, hogy ha Sulyok Tamás nem mond le e hó vége előtt, Alaptörvény módosítással fogja megfosztani tisztségétől.

Nem kétséges, hogy Sulyok Tamásnak távoznia kell, de nem lenne szerencsés, ha a kormány követné elődje jakobinus hatalomgyakorlási mintázatát, kiváltképp nem ebben az esetben. Hiszen az Alaptörvény tartalmazza a köztársasági elnök elmozdításához szükséges indokokat és lépéseket. Indok pedig bőven van.

Az Alaptörvény 9.(1) cikke rögzíti, hogy “Magyarország államfője a köztársasági elnök, aki kifejezi a nemzet egységét, és őrködik az államszervezet demokratikus működése felett.” Sulyok Tamás egyiket sem tette. Az Indexnek adott interjúban elmondta, hogy szerinte ő “azzal fejezi ki a nemzet egységét, hogy a politikai döntéseket közjogi keretbe foglalja és alkotmányos rangot ad nekik.” Más szóval, a kormány minden jelöltjét felesketi, és minden megszavazott törvényt aláír. De világos, hogy alkotmányos szerepe ennél jóval szélesebb. Ugyanis az Alaptörvény 9.(1)(i) bekezdés szerint “az elfogadott törvényt az Alaptörvénnyel való összhangjának vizsgálatára megküldheti az Alkotmánybíróságnak, vagy megfontolásra visszaküldheti az Országgyűlésnek.” Feladata tehát mérlegelni, hogy az adott törvény a nemzet egységét, összetartozását, vagy inkább a megosztását, a hatalmi és pártpolitikai érdekeket vagy éppenséggel a nemzeti vagyon eltulajdonítását szolgálja-e, mielőtt a törvényt aláírná.

Hasonló a helyzet a második feladatkörrel, az államszervezet demokratikus működése feletti őrködéssel, amelynek jelentőségét talán legjobban a kegyelmi botrány illusztrálja. Nyilvánvaló, hogy a demokratikus működés komoly csorbát szenvedett el, amikor a szabályokat megszegve Novák Katalin megkegyelmezett K. Endrének. Az is nyilvánvaló, hogy Sulyok Tamásnak alkotmányos kötelessége lett volna a körülményeket feltárni és a szükséges lépéseket elindítani, hiszen a társadalmi felháborodás óriási volt, és a feltáráshoz szükséges iratok ott voltak a hivatalában.

Sulyok Tamás azonban azt állítja, hogy az Alaptörvény szerint a köztársasági elnöknek kizárólag közjogi hatásköre és felelőssége van. Politikai felelőssége nincs, ezért őt politikai alapon nem lehet felelősségre vonni. Mi több, azt is állítja, hogy alkalmasságát nem lehet felülvizsgálni, mert az alkalmasság fogalma nem szerepel az Alaptörvényben.

Álláspontja része annak az Orbán-féle egységes hatalom szerkezetelméletnek, amely szerint a kétharmados Országgyűlés hatalmának nincs korlátja, az államfő feladata pedig az, hogy a döntéseket “közjogi keretbe foglalja és alkotmányos rangot ad(jon) nekik”. Ezzel Sulyok kerek perec ellentmond az Alaptörvény szó szerinti rendelkezéseinek, hiszen annak 9.(1)(b) illetve (c) és (d) és a fentiekben említett (i) bekezdése leszögezi, hogy a köztársasági elnök “(b) részt vehet és felszólalhat az Országgyűlés ülésein; (c) törvényt kezdeményezhet; (d) országos népszavazást kezdeményezhet”.

Az Alaptörvény tehát nem kevesebb, mint négy kifejezetten politikai eszközt biztosít az államfőnek feladata ellátására. Mi lehetne “politikaibb” jogosítvány, mint a felszólalás az Országgyűlésben, törvények beterjesztése, a népszavazás elrendelése vagy egy meghozott törvény visszaküldése az Országgyűlésnek újbóli megfontolásra?

Sulyok groteszk elméletét azzal tetőzi, hogy szerinte alkalmasságának vizsgálatára az Alaptörvény nem ad lehetőséget. Ezzel szemben az Alaptörvény 13.(1) cikke előírja, hogy “Az Alaptörvényt (…) tisztsége gyakorlásával összefüggésben szándékosan megsértő (…) köztársasági elnökkel szemben az országgyűlési képviselők egyötöde indítványozhatja a tisztségtől való megfosztást. A megfosztási eljárás megindításához az országgyűlési képviselők kétharmadának szavazata szükséges.“

Sulyok szándékossága kétségtelen, hiszen saját szavaival tagadja az Alaptörvény rá vonatkozó rendelkezések teljesítését egy olyan elmélet segítségével, aminek nincs semmi köze az Alaptörvény szövegéhez. Nem érti, hogy legfontosabb feladata az őrködés, az, hogy figyelmeztesse a hatalmat és a társadalmat a túlkapások, a nemzetet megosztó politika felbukkanásának veszélyére. A köztársasági elnök a magyar alkotmányos rend sárga lámpája. Nem piros, mert nincs joga semmit sem megvétózni, de kötelessége felhívni a figyelmet a jogállamiságot veszélyeztető jelenségekre.

Mivel az eljárás lefolytatása az Alkotmánybíróság hatáskörébe tartozik, az Alkotmánybíróság persze megtagadhatja a megfosztást. De legalább három ok miatt érdemes vállalni ezt a kockázatot:

  1. A Tisza-kormány ezzel bizonyíthatja, hogy – elődjével szemben – nem törekszik egyeduralomra; az Alaptörvény puszta erőből végrehajtott módosítása helyett a létező rendelkezéseket alkalmazza, ezzel is kimutatva, hogy az Orbán-rendszer és annak kiszolgálói még a saját maguk által alkotott, rájuk vonatkozó törvényeket sem tartották be.
  2. A folyamat követése lehetőséget ad az elkövetett törvénysértések – az “Alaptörvényt szándékosan megsértő” tettek és mulasztások – feltárására, formális keretek között.
  3. Tekintettel az új alkotmány megalkotásához szükséges folyamat várható megindítására, kiváló, szinte egyedülálló alkalom lenne ez a köztársasági elnök közjogi, erkölcsi és politikai szerepének világos megfogalmazására. A magyar társadalomnak igenis van fejlett erkölcsi ítélőképessége, de ezek a normák nem érvényesülnek a jogrendszerben. Sőt, a magyar jogelmélet egyes képviselői, élükön Sulyok Tamással sületlen jogászkodó okoskodásokat gyártanak, amivel kiszorítják a jogrendszerből az igazságosság, a méltányosság és az erkölcsösség erős társadalmi igényét. Elméletük szerint a magyar jogrendszernek nincs normarendszere, nem az igazságosságot, hanem az uralom fenntartását szolgáló eszköz.

Nemcsak Sulyok Tamás elmozdításáról van tehát szó, hanem egy téves, egyenesen beteg hozzáállás kiiktatásáról a magyar közéletből. Ne szalasszuk el ezt a történelmi lehetőséget.

Megjelent a Népszava Vélemény rovatában 2026. május 28-án.