Fotó: Transzilván / Facebook
Amikor Kelemen Hunor pártelnök Magyar Péter felvetésére azzal érvelt, hogy az RMDSZ nem avatkozik bele a magyarországi belpolitikába, legfeljebb nemzetpolitikai kérdésekben szólal meg, kimaradt a képből nemcsak a saját kampányolása, hanem az a csatorna is, amely egy éven át kifejezetten a fideszes kampány üzeneteit tolta Erdélyben: az erdélyi Megafonként is emlegetett Transzilván, amelyet egy RMDSZ-es politikus, Portik Vilmos működtet.
Szinte napra pontosan egy évvel ezelőtt, 2025 áprilisának végén dobta fel a Facebook az erdélyi magyarok számára, hogy kövessenek be egy frissen bejegyzett oldalt, a Transzilvánt, amiről nem igazán lehetett tudni, kik állnak mögötte, milyen tartalmakat fog kínálni. Bár a Transtelex az első pillanattól figyelte a jelenséget, az első konkrét háttérinformációkat a Magyar Hang közölte, amely arról írt, hogy a projekt nem önálló médiakezdeményezésként értelmezhető, hanem része annak a szélesebb kampányépítésnek, amelyben a Fidesz az erdélyi magyarokban látott mozgósítható választói tartalékot, és ennek megfelelően már jóval a kampány hivatalos felfutása előtt elkezdte kiépíteni azokat a csatornákat, amelyekkel közvetlenül tudja elérni azt a több százezres közösséget, amelynek a szavazatait be akarta csatornázni.
A kampány a határon túl ekkor már egy ideje zajlott: az RMDSZ-es Eurotrans Alapítvány emberei járták a településeket, és fizetett hirdetések buzdították a magyar állampolgársággal is rendelkező romániai magyarokat a választási regisztrációra, ingyenes koncerteket szerveztek, ahol az összetartozást emlegették, és a Fidesz politikusai rendszeresen turnéztak Erdélyben.
Portik és Zsigmond, a két jóbarát
Rövidesen a Transzilván maga is bemutatkozott, a csatornát maga a tulajdonosa, működtetője, Portik Vilmos volt marosvásárhelyi alpolgármester, RMDSZ-es politikus mutatta be. A Fidesz által finanszírozott Krónikának adott interjút, ahol „nemzeti egységről” és „erdélyi szellemiségről” beszélt mint vezérelvekről, és ahol a Transzilván társalapítójaként megnevezte a szintén marosvásárhelyi származású Zsigmond Barna Pál országgyűlési képviselőt is, aki tulajdonképpen az erdélyi kampány egyik informális szervezője volt.
Zsigmond szerepéről forrásaink azt mondták, hogy amikor kiderült, hogy Portik podcastcsatornát indít, tudták, hogy valamilyen szinten ott van a háttérben a fideszes képviselő is. „A pénz és a politikai szándék együtt mozgott” – mondták. Zsigmond Barna, aki az Európai Uniós Ügyek Minisztériumának államtitkáraként folyt bele az erdélyi ügyekbe, korábban volt csíkszeredai konzul is, és Portik Vilmossal való kapcsolata azokra az időkre nyúlik vissza, amikor a jelenleg RMDSZ-es önkormányzati képviselő még az Erdélyi Magyar Néppárt kötelékében politizált, abban a törpepártban, amit a Fidesz akkor még az RMDSZ ellen indított ilyen-olyan politikai csatározásokba. Aztán a Fidesz békét kötött az RMDSZ-szel, és a barátság sem szakadt meg, mert időközben Portik pártot váltott, és 2020-ban már RMDSZ-esként foglalhatta el a marosvásárhelyi alpolgármesteri széket. A jó barátságot bizonyítja az is, hogy Portik korábban személyesen is besegített Zsigmond Barna Pál kampányába, de amikor a külhoni magyarok DPK-ja alakult, akkor is elsőként jelentkezett alapító tagnak. A parlamenti választásokon induló fideszes politikus azonban sem 2022-ben, sem most nem nyert egyéniben, hanem listás helyről jutott a parlamentbe, és most, 2026-ban vissza is kellett lépnie, annak ellenére, hogy az utolsók között éppen becsusszant a 42. befutó helyre.
Zsigmondnak már 2022-ben feltűnt, hogy a erdélyi magyar média nem elég fideszes. Emlékezetes marad a kirohanása, ami a Marosvásárhelyi Rádióban hangzott el, amiért szerinte nincs benne elég „pozitív tartalom a Fideszről”, és burkolt utalást tett arra is, hogy nem kívánatosak a kritikus hangok, például Parászka Boróka műsorai. Azt mondta: „Nekem van egy javaslatom, én mindig nagyon konkrét ötleteket szoktam találni. Ugye, van az önök rádiójában egy műsor, amelyet olyan kolléganő vezet, aki rendszeresen, folyamatosan, évek óta szidja Orbán Viktort és a Fideszt. Mi volna, ha létezne egy olyan műsor is, amelyben el lehetne mondani a Fidesz és a jobboldal álláspontját is rendszeresen?” Kijelentéseit akkor Kelemen Hunor is lájkolta.
A Transzilván gondolatának csíráját ebben a nyilatkozatban kell keresni. Nem azonnal, de a következő választásokra már megvalósult az erdélyi Megafon. Ehhez képest amikor a választások lecsengése után kérdéseinkkel megkerestük Portik Vilmost, a propagandacsatorna tulajdonosa és működtetője már egészen másképp beszélt Zsigmond Barna Pál szerepéről: „nincs köze a Transzilvánhoz”, „nem vett részt a működtetésében”, és „nem politikai projektként kell értelmezni a Transzilvánt” – mondta, aztán gyorsan egy videót is legyártott a Transzilvánra, amiben azt magyarázza, hogy Zsigmond nem vett részt a tartalomgyártásban.
Portik Vilmost interjúban kérdeztük a Transzilván finanszírozásáról, de nem válaszolt érdemben, és a szervezeti hátterére vonatkozó konkrét kérdések elől is kitért, és a projektet szakmai és egyéni kezdeményezésként állította be. Ő simán elindított egy YouTube-csatornát, mondta, mert ez nem jelentett számára különösebb kihívást, mivel a Médiapartizán nevű, közösségi médiás tartalomgyártással foglalkozó cégében „az elmúlt tíz évben felhalmozott tudás” rendelkezésére állt. Amikor rákérdeztem, hogy a Transzilván közvetlenül ehhez a céghez kötődik-e, nem mondta ki egyértelműen, hogy ki a Transzilván kiadója, illetve nem adott konkrét választ, hogy ki finanszírozta a műsorok elkészítését. Ehelyett azt mondta: ha rendelkezik a szükséges szakmai tudással és erőforrásokkal, akkor „miért ne tudná ezt a maga eszközeivel és idejéből megcsinálni”. A finanszírozás kapcsán azt is állította, hogy a műsorvezetők sem kaptak fizetséget, hanem szabadidejükben, önkéntes alapon csinálták, és egyébként meg a saját pénzét „tette bele” a projektbe, illetve voltak szponzorok is.
Mit árul el a Transzilvánról a Facebook ads library?
A Meta hirdetési rendszere arról tanúskodik, hogy jó sok „saját pénzébe” kerülhetett ez Portik Vilmosnak, hisz ha a műsorkészítés önkéntes alapon ment is (amit Portik nyilatkozata ellenére nagyon valószínűtlennek tartok), a Transzilván nem úgy néz ki, mint egy kedvtelésből futtatott hobbioldal. Egy rendszeresen hirdetett, témáiban és üzeneteiben következetesen felépített kommunikációs gépezetet látunk, amely kulturális, sportos, oktatási és közösségi tartalmakon keresztül ugyanazt a politikai alapüzenetet tolta: Erdély magyar közössége az anyaországi támogatásokon, a Fidesz nemzetpolitikáján és a magyarországi választási részvételen keresztül értelmezze saját helyét. Napi három-négy posztot tettek közzé minimum, ez lehetett reel, fotós-szöveges bejegyzés, egy elkészült interjú több részlete. Pontos számolást nem végeztünk, de egy év alatt a Facebookon közzétett tartalmak száma biztos ezer fölött jár. Ami a fizetősen tolt kontentet illeti, már könnyebb dolgunk volt. 810 azonosított Facebook-hirdetést tart számon a Meta, és ráadásul a költési sávokat is megadja, így a teljes kampány nagyságrendje is megbecsülhető: a 810 azonosított hirdetés alapján a Transzilván Facebook-jelenléte minimum több tízezer eurós, de inkább százezer euró körüli, sőt azt meghaladó költést feltételez.
Ha tartalmi szempontból elemeznénk ki, amit a Transzilvánon gyártottak, és aztán fizetett hirdetésekben futtattak, akkor ezeket a visszatérő tartalomtípusokat lehet beazonosítani:
1. Magyarországi választási mozgósítás és szavazati jog igazolása.
Külön sorozat futott arról, hogy az erdélyi magyaroknak „okuk és joguk” van szavazni a magyarországi választáson, sőt ezt gazdasági, kulturális és nemzetpolitikai érvekkel próbálták alátámasztani. Ide tartoznak a levélszavazásról, a regisztrációról, az Eurotransról, Grezsa Csabáról és Balázs Lészai Orsolyával készült tartalmak is. Ez már önmagában a választói magatartás befolyásolása miatt született tartalom, fizetett kampányhirdetés.
2. Magyar kormányzati támogatások népszerűsítése.
A Pro Economica, a Szülőföldön magyarul, az anyaországi sport- és oktatási támogatások, a szatmári iskolafejlesztések, a sepsiszentgyörgyi sportlétesítmények vagy a gyergyói fejlesztések rendre úgy jelennek meg, mint a magyar állam gondoskodásának bizonyítékai. A visszatérő üzenet: „nem vagyunk magunkra hagyva”, „az anyaország támogat”, „a támogatás identitásmegtartó erő”. Ezt lényegében a Fidesz nemzetpolitikai teljesítményének reklámozásaként lehet körülírni.
a többmilliárdos gazdasági támogatások szétosztásáért felelt Erdélyben – Fotó: Transzilván / Facebook
3. Közösségi identitásra felhúzott érzelmi kampány.
A tartalmak egy része nem nyílt politikai üzenetként jelenik meg, hanem soft propagandaként: kulturális, sportos, oktatási és közösségi témákon keresztül építi ugyanazt az érzelmi keretet Erdélyről, a szülőföldről, a magyar iskoláról, az anyanyelvről, a hagyományról és a Kárpát-medencei összetartozásról. A tartalom sokszor látszólag kulturális vagy életmódszerű, de ugyanabba az üzenetkörbe terel: a magyar identitás megőrzése, Magyarországhoz kötöttség, anyaországi támogatás, politikai lojalitás.
4. Magyar Péterrel és a Tiszával szembeni pozicionálás.
Több videó, amit aztán hirdettek is, nyíltan vagy burkoltan Magyar Péterre reagál, például a „Forrest Gump románföldi Temu-verziója” típusú gúnyolódással, vagy azzal az üzenettel, hogy az erdélyiek nem akarnak eszközök lenni a „hazaüzenésben”.
5. Oldalkövetés és infrastruktúraépítés.
Sok hirdetés egyszerűen arra ment ki, hogy „Kövesd a Transzilvánt!”. Ez azt mutatja, hogy nemcsak egy-egy tartalmat akartak eljuttatni az emberekhez, hanem a médiacsatorna számára széles körű elérési bázist próbáltak kiépíteni, és valószínű, hogy nem időszakos működésben gondolkodtak, azaz nem volt tervben, hogy a 2026-os parlamenti választások után leállítsák a csatornát.
Ha az adások szereplőit is megvizsgáljuk, az látszik, hogy tudatosan keverték az apolitikusnak tűnő, nagy legitimációval bíró figurákat – például Bölöni Lászlót, aki végül a levélszavazatos kampány arca lett – az RMDSZ-es és fideszes politikusokkal. A 2025 júniusától kezdődő intenzív működés során az RMDSZ teljes politikai vertikuma fellépett a Transzilván stúdiójában: helyi polgármesterek, megyei tanácselnökök, kormányzati szereplők, maga Kelemen Hunor is többször jár az adásban, legutóbb április 2-án, amikor kijelentette, hogy ő a Fideszre szavaz. Ehhez társultak a magyar kormányhoz köthető politikusok, Szijjártó Péter, Nacsa Lőrinc vagy Zsigmond Barna Pál, sőt maga Orbán Viktor is vendége volt a csatornának.
A közéleti, kulturális és sporttartalmak közé szervesen beágyazták ugyanannak a politikai-ideológiai térnek a szereplőit, és ez a keverés, az „összefideszezése” mindennek tette igazán hatékonnyá a rendszert. A soft tartalmak és népszerű szereplők hitelességet és érzelmi azonosulást hoztak, miközben az RMDSZ-es polgármesterek, miniszterek és intézményvezetők a helyi működés arcai voltak, a magyarországi politikusok pedig a pénzforrásokat és a nemzetpolitikai keretet hozták be a diskurzusba. A különböző kategóriák nem váltak el egymástól: ugyanabban a tartalomfolyamban jelent meg a közösségi élmény, a nagyszerű fejlesztések narratívája és azoknak a politikai gazdái, a fideszes és RMDSZ-es politikusok. Az eredmény egy olyan kommunikációs mix lett, amiben eltűnt a határ média, közélet és politika között, és ahol a kampányüzenetek hatása épp emiatt az összemosódás miatt felerősödött.
Fotó: Transzilván / Facebook
A hirdetési adatok alapján a Transzilván nem alkalomszerűen, hanem kifejezetten magas intenzitással volt jelen a Facebookon: a 810 azonosított fizetett tartalom egy év alatt átlagosan heti több tucat hirdetést jelent, gyakran ugyanannak a videónak több, eltérő célzással futtatott verziójával. A kampány a választások közeledtével egyértelműen sűrűsödött, egyre több közéleti és identitásalapú tartalommal, ami folyamatos láthatóságra építő stratégiát jelez. Mindez azonban nem minden esetben hozta a várt számokat: a fizetett hirdetések ellenére a Transzilván több tartalma sem tudott olyan csúcsokat produkálni, mint például a korábban bemutatott Lizike vagy a tekenyőzős Veres Zsolt videói, a mesterségesen erősített jelenlét nem feltétlenül járt együtt igazán magas közönségeléréssel is.
Térjünk vissza a Mediapartizanra
A Transzilván körüli homályos válaszok után érdemes megnézni azt a céget, amelyet Portik maga nevezett meg háttérként: a Mediapartizant. A Transtelexnek adott interjúban ugyanis elmondta, hogy van neki egy cége, ami technikai és szakmai bázis, és amelynek „az elmúlt tíz évben felhalmozott tudása” lehetővé tette számára, hogy különösebb nehézség nélkül elindítson egy ilyen csatornát. Azt viszont nem mondta ki egyértelműen, hogy a Transzilván milyen mértékben épül erre a cégre, ahogy azt sem, hogy a tartalomgyártás, a stúdió, a technika, az emberi erőforrások milyen arányban kapcsolódnak a Mediapartizanhoz. Portik válaszai inkább abba az irányba tolták a sztorit, hogy ez egy személyes, „saját eszközökkel” megvalósított projekt, amelynek nincs szoros intézményi kötődése.
A Mediapartizan pénzügyi adatai alapján elég tisztán kirajzolódik, hogy az elmúlt 2-3 évben Portik kommunikációs cége ugrásszerű növekedésen ment keresztül. Már ami az anyagi hasznot illeti, mert egyébként az alkalmazottak száma minimális. A cég 2014-ben indult marosvásárhelyi székhellyel, fő tevékenysége kommunikációs és PR-tanácsadás, amelybe – a hivatalos leírás szerint – a lobbytevékenység is beletartozik. A tulajdonosi szerkezet egyszerű: Portik Vilmos többségi részesedéssel rendelkezik, mellette Szente Katalin Ilona a társtulajdonos és ügyvezető.
A Mediapartizan sokáig kifejezetten kis vállalkozásként működött: 2020-ban még alig több mint 126 ezer lejes árbevételt ért el, és veszteséges volt. 2021-ben és 2022-ben is hasonló nagyságrendben mozgott, sőt ezekben az években is mínuszos eredményt termelt. A fordulat 2023-ban jött, amikor a bevétel már közel félmillió lejre nőtt, majd 2024-ben ugrásszerűen, több mint 1,2 millió lejre emelkedett, ami már 250 ezer eurót jelentett annak idején. Ezzel párhuzamosan a profit is jelentősen nőtt: 2024-ben már több mint 315 ezer lejes nyereséget termelt a cég, vagyis több mint 60 ezer eurót. A 2024-es év amúgy a romániai szuperválasztási év volt, amikor a RMDSZ-nek is négy választáson kellett teljesítenie.
A Mediapartizan pénzügyi felfutása mellé kell tennünk a Marosvásárhelyért Egyesületet – azt a civil szervezetet, amelynek fő célja a Vásárhelyi Forgatag megszervezése, vagyis az a rendezvény, amely az elmúlt évtizedben a marosvásárhelyi magyar közösségi élet egyik központi eseményévé vált. Portik Vilmos 2013 és 2017 között a rendezvény főszervezője volt, 2018-ban a szervezést Soós Zoltán, a későbbi polgármester vette át, akkor még a Maros Megyei Múzeum igazgatójaként. Portik 2020-ban Soós mellett alpolgármester lett, de alapítóként továbbra is kötődik a Forgataghoz, vagyis nem tűnt el a rendszerből, csak pozíciót váltott benne. A Marosvásárhelyi Forgatag legnagyobb támogatói a Miniszterelnökség nemzetpolitikai államtitkársága és a Bethlen Gábor Alap voltak.
Marosvásárhelyi forrásunk szerint a Mediapartizan és a Marosvásárhelyért Egyesület között komoly kapcsolódások vannak, és ezek nem merültek ki alkalmi együttműködésekben. A két szervezet működése fizikailag is összefonódott, mondják, ugyanabban az ingatlanban zajlott az egyesület tevékenysége és a mediapartizanos munka egy része is. A forrás ezt azért tartja jelentősnek, mert szerinte ez megkönnyítette a közös erőforrások használatát.
A kapcsolat szerinte ennél is tovább ment. Úgy fogalmazott, hogy az egyesület által – részben támogatásokból – beszerzett technikai eszközök, például kamerák és hangtechnikai felszerelések nem kizárólag az egyesület projektjeiben jelentek meg, hanem ugyanaz a szakmai kör használta őket más munkák során is, beleértve a Mediapartizan tevékenységét, vagyis a Transzilván műsorainak az előállítását. A forrás ebből arra következtet, hogy a két struktúra között az infrastruktúra szintjén is lehettek átfedések.
Hasonló átfedésekről beszélt a személyi állomány kapcsán is: elmondása szerint a Vásárhelyi Forgatag körül dolgozó csapat egy része a Mediapartizan projektjeiben is részt vett. Ez nem minden esetben jelent formális, dokumentálható szerepet, mert egy szűk, egymással dolgozó kör tagjairól van szó, akik „megoldják” a dolgokat egymás között. Emiatt is tanulságos még egyszer meghallgatni Portik Vilmos magyarázatát, amikor az általa készített videóban arról beszél, hogy ez egy csapatmunka volt, és így is marad.
Bár az állításokat nem tudtuk ellenőrizni, megnéztük a Marosvásárhelyért Egyesület tagsági listáját, és azt láttuk, hogy ugyanazok a nevek merülnek fel, amelyekről eddig is szó volt. Ugyanis a Marosvásárhelyért Egyesületben benne van Szente Katalin – a Mediapartizan társtulajdonosa és ügyvezetője –, ott van Zsigmond Barna Pál, és ott van Portik Emese, Portik Vilmos felesége is.
És mi lesz a Transzilvánnal a választási vereség után?
Megkérdeztük ezt magától Portiktól is az interjúban, és azt mondta, valószínűleg örülni fogunk annak, amit mondani fog, mert a következőkben valószínű, hogy alább hagyják a tartalomgyártást, és újraértékelik dolgaikat.
Portik Vilmos jelenleg a marosvásárhelyi önkormányzat tulajdonában lévő közlekedési vállalat, a Transport Local fejlesztési és marketingigazgatója, emellett a Maros Megyei Tanács tagja. A 2024-es helyhatósági választások után a városi önkormányzatból a megyei tanácsba került át.
Forrásaink szerint a váltás hátterében az állt, hogy Soós Zoltán egyértelművé tette az RMDSZ vezetése felé: nem kívánja, hogy Portik újabb mandátumban is alpolgármesterként dolgozzon mellette. Ugyanakkor megyei tanácsosi mandátumot szerzett, és 2024 novemberében Marosvásárhely közszállítási vállalatának fejlesztési és marketingigazgatói pozíciójába került.
A helyi román nyelvű sajtó a kinevezésekor arról írt, hogy számára készült a pozíció a cégnél, amely alpolgármesterként korábban az ő hatáskörébe tartozott. A Ceasul Cetății szerint a kommunikációs igazgatói állást az új szervezeti diagramban hozták létre, és nem nyilvános versenyvizsga útján töltötték be. Forrásunk szerint is a kinevezés „legalábbis etikailag kérdéses”, és felveti a politikai befolyás lehetőségét a pozíció létrehozásában és betöltésében, miközben a cégvezetés körüli korábbi vitákban nem történt látványos személyi változás.
Amikor rákérdeztünk, hogyan lett kommunikációs vezető a közszállítási vállalatnál, Portik azt válaszolta, hogy szerinte „lejárató célú újságcikket” készítünk elő, és nem kíván reagálni. A Transzilván működésével kapcsolatban ugyanakkor azt mondta, hogy a projektet saját idejében végzi, nem a Transport Localnál kötelező nyolcórás munkaidejében. „De mi a kérdés? Ha ön azt kérdezi, hogy a munkahelyemen, a munkahelyemen töltendő idő rovására akartam, vagy gyártottam tartalmat bárhová? Ezt kérdezi ön?” – kérdezett vissza, majd kijelentette, hogy a Transzilvánnal való foglalkozás belefért a munkaideje utáni időbe.
Elmondása szerint a Transzilvánt működtető csapattal áttekintették a helyzetet, és a továbbiakban is elsősorban „közhasznú és erdélyi vonatkozású tartalmak” gyártását tervezik, ugyanakkor a tartalmak intenzitása várhatóan csökkenni fog. Úgy fogalmazott, hogy „újra kell értékelni”, mennyire ad teljes képet a magyarországi folyamatokról az erdélyi nézőpont, és szerinte időt kell adni az új magyar kormánynak, hogy megmutassa saját nemzetpolitikai irányát. Arra a kérdésre, hogy ez a politikai tartalmak visszafogását jelenti-e, azt mondta: a következő egy-két évben „egészen bizonyosan meg kell vizsgálni” ezt a kérdést.
