Drága magyar Honfi, Polgártásam!
Rövid lett az éjszaka a nagy eredményvárásban. A forró kávéhoz, javaslom, tárd ki az ablakot, vagy állj ki az erkélyre, teraszra, tornácra, verandára, esetleg csak az ajtóba, és vegyél egy nagy-nagy levegőt, le egészen a legutolsó kis hörgőcskéig. Történelmi napra ébredtél, ébredtünk.
A demokrácia csodája, hogy (remélhetőleg) sikerül békésen, nagyobb balhé nélkül megszabadulni az Orbán-rezsimtől, vagy ahogy önmagát szerette hívni, a NER-től. Állítólag a Nemzeti Együttműködés Rendszere volt, de ezen nevezet alatt alatt a nemzeti rágalmazás, gyűlölködés, megosztás rendszerét működtette a Fidesz.
A Biblia tanúsága szerint Mózes negyven évet kényszerült vándorolni a pusztában, mielőtt bemehetett volna a választott nép az Ígéret Földjére. Ez azért kellett, hogy mindenki kihaljon a népből, aki még emlékezett az egyiptomi rabságra, mármint a húsos fazekakkal.
Lehet, mi tanulékonyabbak vagyunk, mint anno a zsidóság, nekünk talán harminchat év is elegendő. A jelek biztatók: az 1990-es országgyűlésből immár elpárolgott az MDF, az SZDSZ, a mindenféle kisgazdapárt, csak nevében létezik a KDNP, és most kimúlt az MSZP és leszármazottja, a DK is. Ha minden jól megy, négy év múlva már a Fidesz is csupán kicsiny torzalakká sorvad, ha lesz egyáltalán.
Ma új politikai szféra született, elsöprő többségében a Tisza mozgalmán belül. Rajtuk kívül, úgy fest, csak a Mi Hazánk marad állva négy év múlva. Párját ritkító politikai teljesítményt láthattunk az elmúlt bő két évben. Zöldmezős beruházásból épített valódi népi mozgalmat Magyar Péter. Az a Magyar Péter, akit a Fideszben sosem becsültek semmire – ez jól szemlélteti azt, hogy miért kell elsüllyednie a narancspártnak. Ahol egy Hollik István vagy egy Menczer Tamás többet ér, mint Magyar Péter, annak a politikai alakulatnak nincs létjogosultsága.
Munkanapra ébredtünk. Óriási tévedés azt hinni, hogy ez valaminek a vége volt, ellenkezőleg. Hatalmas államátalakító, pontosabban az alapoktól újjászervező munka veszi kezdetét, és Magyar Péter jelezte is győzelmi beszédében, hogy a tennivalók nem pusztán a kormányzat meg az országgyűlés feladatai. Általában, gyökeresen másképpen kell gondolkodnunk hazánkról, közéletünkről, mint amire az elmúlt rezsimek – évszázados rossz beidegzésekkel – rászoktattak.
Jó jel, hogy a mostani győzelem nagyrészt az ifjú korosztályok támogatásának köszönhető. És ne feledkezzünk meg a Nyugatról érkezett szavazatokról sem, külhonba ment hazánkfiai példás, sőt példátlan áldozatok árán szavaztak az európai, nyugatos magyar jövőre. Őket remélhetőleg sokkal kevésbé béklyózza a sok évszázados szolgamentalitás, amelyik az úrtól várja a problémái megoldását, tenyérnyi egzisztenciájának a biztosítását – a nyomort, amelyhez nem kell gondolkozni, amelyben nem kell erőlködni, teljesíteni.
Az Orbán-rezsim mindig ezt ígérte: ingyen lesz (13. havi nyugdíj), olcsó lesz (a gáz, a benzin, a kenyér, a többi), nem kell adózni, az állam (vagyis az adót fizető másik) kifizeti a hiteled kamatát, nem kell katonáskodnod, majd ő megvéd…
Orbán közölte: „nem adjuk fel”. Sajnos nem közölte, hogy mit nem adnak fel… Azt közölte, hogy két és fél millió ember rájuk szavazott, és őket majd megvédik – mitől? Mindezek fényében kicsit aggódhatunk a békés hatalomátadás miatt, de ne legyünk pesszimisták.
Ami biztos: Magyar Péter egyedül vagy néhány kormánytaggal nem fogja tudni megvalósítani a remélt nyugatos, európaias Magyarországot. Mindnyájunknak változnunk kell, és remélhetőleg az ifjú szavazók képesek és akarnak is tenni ezért a hétköznapokban. Ha igen, akkor megindulhatunk azon az úton, amelyen a lengyelek, a csehek, szlovákok, a baltiak megelőztek minket.
Tegnap ledőlt a bálvány. Viktor isten roncsai először is a Fideszt fogják csonkítani. Aztán – ha megvalósulnak olyan, rég nem látott csodák, mint például a közszolgálati tájékoztatás – elkezdenek tömegek ráeszmélni, hogy miféle hamis eszmények, politikai kényszerképzetek, társadalmi kulisszák között éltek a mindent megmérgező propagandaáradatban, és akkor egyre gyorsabb eróziója lesz a narancspártnak.
Közben pedig fölnő az új, méltó országvezető elit. Amelyik szolgálni fog, nem lopni. És amelyet a demokratikus intézményrendszer folyamatosan ellenőriz, mederben tart. De kell hogy legyen rá folyamatos társadalmi akarat, vagyis egészséges közélet. Erre nyitottunk kaput tegnap.