Amennyiben a zászlót a legfontosabb jelentése szerint a nemzeti identitás-összetartozás szimbólumának tekintjük, Banksy legújabb grandiózus alkotása különösen fontos üzenet Európa számára.

Az elmúlt száz év két nagy világégésének fájó sebei és máig ható utórezgései ugyanis a társadalom egyes szöveteiben újra és újra jól ismert immorális politikai pályákat reanimálnak. Olyan vezetők termelődnek ki, akik a nacionalizmus észszerű jelszavait (a történelmileg megalapozott szociokulturális értékek megőrzésének, ápolásának kötelmeit) zászlórúdjukra tűzve a tömegek hazafias érzületét megtolják szirupos múltba merengésekkel, majd ezekből csak a mesék túlhangsúlyos műfajában elfogadható, délibábos jövendöléseket vizionálnak.

Mert van erre igény. Az egyén, aki (anyagi helyzetétől függetlenül!) egyre fogyó erővel és reménnyel próbálja kezelni saját és szűkebb környezete aktuális problémáit, ezekből, ha megoldást nem is, de a lehetséges lelki védekező mechanizmusok közül mindjárt kettőt is meríthet: az ún. kivetítést, illetve az ún. áttolást. (Persze – sajnos – mindkettő destruktív.)

A populista vezetők főleg ott nyerik el közönségük elragadtatását, ahol a honfitársak tömegei elégedetlenek helyzetükkel, és akkor, ha ezekre valóban nem lehet gyors és biztosan hatékony társadalmi megoldást találni. Meg is érkeztünk a modern diktatúrákhoz, a szalámitaktikához, a „divide et impera” és a „panem et circenses” örök életű módszereihez.

Illetve Londonba, a Waterloo Place-­re, Banksy monumentális új szobrához. Az erőt, lendületet sugárzó, a rudat rendíthetetlen erővel, már-már Toldi Miklós-osan markoló fehér galléros alakhoz. Akit azonban maga a lobogó foszt meg a valóság legcsekélyebb érzékelésétől is. A pozíció egyértelmű, visszavonhatatlan: a következő pillanat a zuhanás.

Az alkotás korunk politikájának negatív iránytűje.

Megjelent az Élet és Irodalom LXX. évfolyama 21. számának Páratlan oldalán 2026. május 22-én.

A szerkesztő megjegyzése

2026 áprilisának végén Banksy egy meghökkentő szobrot leplezett le London belvárosában, a Waterloo negyedben: egy öltönyös, vezetőt vagy hivatalnokot formázó férfit ábrázol, aki leléptet egy talapzatról. Arcát és látását teljesen eltakarja az általa tartott, szélben lobogó zászló. A kritikus alkotás a vak hazafiságot, a felelőtlen vezetést és a tájékozatlan, ideológiáktól elvakított politikai döntéshozatalt szimbolizálja.
Banksy egy világhírű, brit származású utcai művész, politikai aktivista és filmrendező. Valódi személyazonossága a mai napig rejtély, bár a legfrissebb sajtóhírek és bírósági dokumentumok szerint a bristoli születésű Robin Gunningham állhat a név mögött.  Alkotásai markáns társadalomkritikát fogalmaznak meg; gyakran figurázza ki a háborút, a kapitalizmust, a kapzsiságot és a tekintélyelvűséget. Nemcsak falakra fest, hanem előszeretettel csempészi be saját alkotásait a világ leghíresebb múzeumaiba (például a Louvre-ba vagy a British Museumba), és gyakran gerillaakciókkal vagy aukciós önmegsemmisítő mechanizmusokkal hívja fel magára a figyelmet.Film: Ő rendezte a 2010-es, Oscar-díjra jelölt Kijárat a bolton át (Exit Through the Gift Shop) című dokumentumfilmet is. (AI)