Érdekes jogállamisági vitákat nyitott meg a Tisza-kormány első hónapja, elsősorban a miniszterelnökségi tisztség betöltésének visszamenőleges korlátozását és a köztársasági elnököt illetően.
Születtek színvonalas jogi érvelések mindkét oldalon – leszámítva, hogy lehetetlen figyelembe venni azokat a véleményeket, amelyek fideszes politikusok szájából hangzottak el. Továbbra is várat magára ugyanis a szembenézés azzal, hogy tevékenyen részt vettek a jogállam lebontásában. Ez olyan abszurd állapotokhoz vezetett, mint hogy ma azt is be lehetne írni az Alaptörvénybe, hogy kétszer kettő öt, vagy hogy zöld az ég. Ezt az Alkotmánybíróság sem vizsgálhatná, a kétharmados többség akarata alapból alkotmányos. Mindegy, mi az.
A sort hosszan lehetne folytatni, de még egy bocsánatkérésre sem futotta az egykori kormánypárt soraiból. Az egyetlen, aki bátorságot vett erre, Magyar Péter volt. Hiába, hogy végülis legyőzte a NER-t, a miniszterelnökké választása pillanataiban szükségesnek tartotta elnézést kérni azoktól, akik az elmúlt tizenhat évben vegzálást szenvedtek el, mert kritikát mertek megfogalmazni a jogállam lebontásával szemben. Az Alkotmánybíróságtól eltérően határozottan tiltakoztak az ellen is, hogy letekerjék őket éj leple alatt összetákolt kétharmados törvényekkel.
Bocsánatot kérni csak az első lépés, a szembenézést tetteknek is kell követnie. A Tisza Párt esetében ez a jogállamiság helyreállítását jelentené. Eközben kérik rajtuk számon sokan a jogállamiságot, már az első hónapban. A számonkérésnek lehet létjogosultsága, mert a tiszás kétharmad is beleírhatná az Alaptörvénybe, hogy kétszer kettő öt, és zöld az ég. Az viszont kérdés, hogy hol húzódik a határ, ha valóban a jogállamiságot lebontó NER lebontása és a jogállam visszaépítése a cél.
Nem önti-e ki a fürdővízzel együtt a gyereket is, aki úgy tesz, mintha nem lenne tisztában azzal, hogy milyen célt szolgált a Fideszhez feltétel nélkül lojális közjogi méltóságok bebetonozása? Megítélhetünk-e úgy egy vitás alkotmánymódosítást, hogy egy pillantást sem vetünk a a NER működésére? A jogállamiság tényleg csak egy csupor, amiben mindegy, hogy mi van? Üres is lehet, csak szép legyen az edény? Ha azt állítjuk, hogy a fékek és ellensúlyok rendszere működött Magyarországon az elmúlt tizenhat évben, és az intézmények nem az állampárt érdekeit képviselték, akkor nem azt állítjuk, hogy kétszer kettő öt, és zöld az ég?
Ha ezt valaki alkotmányba akarná írni, azon csodálkoznánk, de ha valaki ugyanezzel a tartalommal tölti ki az alkotmányos kereteket, azon nem? Tökéletesek soha nem lesznek az intézmények, sehol sem azok. De valóságtagadás úgy tenni, mintha nem lehetnének különbségek. A probléma az, hogy a nap végén a válasz sok tekintetben szubjektív lehet, és ez veszélyt is rejthet. A jogállamiságnak ezért kellene konszenzuson nyugodnia. Ennek a lényege leginkább úgy fogható meg, hogy az intézmények komolyan veszik feladataikat, autonómiájukat. Hogy a döntéseik alapvető szempontrendszere nem politikai. Más igazodási pontjaik vannak, amelyekhez ragaszkodnak is, és ez a lehetőségekhez képest transzparens és nyomonkövethető.
A kérdés most az, hogy a jogállamiságnak ez a kultúrája Magyarországon megteremthető-e. Hogy kik kerülnek kulcspozíciókba, és képesek lesznek-e kitartani. A jogállamiság sorsát elsősorban ez fogja eldönteni.
