Természetesen nem vagyok képes megítélni, hogy az épp megújuló Magyarország mennyire átfogó és mélyreható változás elé néz, de azt biztosan tudom, hogy április 12-e rendszerváltó momentumának többet kell jelentenie annál, hogy a miniszterelnököt már nem Orbán Viktornak, a minisztereit meg nem Gulyás Gergelynek, Szijjártó Péternek és Lázár Jánosnak hívják – a hatalmi működés minőségének kell új alapokra kerülnie: akik változásra szavaztak, azok az eddigiektől teljesen eltérő morális tartalmú és egyértelműen magasabb színvonalú előadást, s nem pusztán új szereposztást igényelnek. A rendszerváltásnak nyilván szükséges, de korántsem elégséges feltétele az, hogy az új kormány tagjai jobban értsenek a szakterületükhöz, mint Pintér Sándor az egészségügyhöz vagy a közoktatáshoz, meg hogy az új hatalom ne zárja pár négyzetméteres alapterületre az Országgyűlés üléseiről tudósító újságírókat, Magyarország nyugati szövetségét pedig helyreállítsa, és ne eurázsiai despoták részére értékesítse.
A közéleti diskurzus nívója az elmúlt tizenhat évben annyira mélyre süllyedt, ami még az ezredforduló utáni válságos évtizedben sem volt elképzelhető. Amikor idén áprilisban a magyarság nemet mondott Rogán Antal politikai bujtogatásának elaljasult módszertanára, vagyis a minden esetben fentről lefelé, az ellenséges kurzus verbális megsemmisítésére irányuló, primitív és erőszakos kommunikációra, azt meggyőződésem szerint abban a reményben tette, hogy Magyar Péter a magyar államiság és nem mellesleg az általa elnyert pozíció méltóságát helyreállítja majd. Márpedig ehhez a méltósághoz hozzátartozna, hogy Magyarország új ura a bírálatokra ne röhögő fejes emojikkal reagáljon, ne osszon ki kommentben a közmédia vezetőinek félreérthetetlen utasításokat, és ne posztoljon a Redditen a ló túloldalára való átesésről, ha kritika éri, amiért elődjéhez hasonlóan kormányzati propaganda céljára használja az állam hirdetési felületeit, mintha Magyarországnak a polgáraihoz az épp hivatalban lévő kormány politikai agitációjánál fontosabb üzenete nem is volna. A miniszterelnöki hivatal méltóságának helyreállítása a fentiek mellett akár azt az államférfiúi emelkedettséget is jelenthetné, hogy a Fidesz esküt tevő képviselőit az új kormányfő ne azért szégyenítse meg az ülésteremből posztolt közösségimédia-bejegyzésében, mert azok esküjük szövegének elmondásába épp belebakiznak. Bőven van mit kifogásolni a fideszes politikusok erkölcsi integritásán, de pont nem a lányos zavaruk meg a lámpalázas bénázásuk az, amivel a bírálatra rászolgálnak – azzal pedig, hogy az új miniszterelnök emiatt alázza őket, épp a tevékenységükért kijáró tényleges kritikai narratívák élét csorbítja ki.
Magyar Péter előtt történelmi küldetés áll, amelyre soha nem látott mértékű felhatalmazást kapott. Ennek az is része, hogy a maga munkaköri kötelességét méltányosságra való törekvésben, kulturált politikai közbeszéd megvalósításában és a konszolidáció szellemének szolgálatában, nem pedig az abszolút filmszínház újabb és újabb TikTok-videóinak legyártásában azonosítja. A hatalmi kommunikáció modalitásának és stílusának alapvető változása nélkül nem valósulhat meg tényleges rendszerváltás, legfeljebb a XX. századból örökölt politikai revans újabb felvonása következhet. A politikai nyelv és beszédmód megváltozásának alapfeltétele a magyar társadalom erre vonatkozó igénye, mert sem a politikus, sem a politika nem lesz más magától: a választópolgároknak kell az új normákat és azok érvényesülését az ezt illető elvárásuk egyértelművé tételével kikényszeríteniük.
Az Országgyűlés Magyarország köztársasági elnökévé választotta Baka András egykori főbírót, az orbáni országpusztítás egyik legelső kritikusát, aki alkalmasnak tűnik az alkotmányozó folyamathoz tartozó államfői szerepre – mégis jogosan merül fel a kérdés: miért kellett Magyar Péternek kétszer is azt állítania, hogy a társadalom széles körével kíván egyeztetni az új elnök személyéről? A hatályban lévő alaptörvény egyértelműen fogalmaz: a fennálló szabályok szerint a köztársasági elnököt a képviselők csoportjának javaslatára az Országgyűlés választja. Magyar Péter dönthetett volna úgy, hogy a széles társadalmi alapokon álló elnökválasztásra vonatkozóan a magyarok türelmét kéri, a szavazópolgárok óriási többségének bizalmával felruházott frakciója megválaszthatta volna akár Polgár Juditot, akár Baka Andrást, aztán nekiláthatott volna az alkotmányozásnak, amelynek nyomán az új elnököt a tervek szerint már közvetlenül a nép választja majd. Ugyan ki hiszi el, hogy a magyarság széles tömegeinek óhaja szerint lett államfő az a Baka András, akinek a nevét két hete még csak a hazai politikai élet igazán avatott követői ismerték?
Radnai Márk, aki kormánybiztosi rangban felel a társadalmi egyeztetés módszerének kidolgozásáért és annak megvalósításáért, kedden az Országház folyosóján maga is úgy nyilatkozott az elnökjelölt-állítási folyamatról, hogy az a fenti fogalmat finoman szólva nem fedi le. A probléma nem az, hogy egy kormány kevesebb mint száz nap alatt nem képes átfogó társadalmi egyeztetésre alkalmas, minden magyar számára érthető és elérhető, transzparens módszertant alkotni. A probléma az, hogy számára az abszolút filmszínház szelleme ennek elismerését eleve lehetetlenné teszi. A probléma az, hogy Magyarország új kormánya társadalmi igényekre való hivatkozással érvel a Tisza-frakció zárt körű szavazásának eredménye mellett, holott az épphogy a társadalmi igények kifejeződésének mellőzésével zajlott. Ismétlem: az új hatalomnak nem kellett az ideiglenesnek szánt államfő kilétét illetően társadalmi egyeztetést folytatnia, Magyar Péter ennek ellenére meghirdette ezt – márpedig ezek után elvárható lett volna, hogy állja a szavát, és valóban egyeztessen erről a magyar állampolgárokkal.
E helyütt Magyar Péter eddigi kormányzásának nem a tartalmi, hanem a formai kritikája olvasható. Az új miniszterelnök arra kapott példátlanul nagy felhatalmazást, hogy a feudális gyökérzetű Orbán-rendszert eltörölje, a helyére pedig demokratikus és jogállami alapokon álló, polgári berendezkedést állítson, nem pedig arra, hogy az orbánisták mindennapos lealázásának élményével újabb és újabb szavazatokra vadásszon. A magyarság az eltakarított bántalmazók helyett nem új bántalmazókat igényel, akik az eddigi bántalmazókat bántalmazzák, Magyar Péternek pedig nem kell társadalmi egyeztetést hirdetnie annak terén, ahol a magyarság nem vár tőle egyeztetést: szövetsége a magyarokkal a rendszerváltás levezénylésére és az új közjogi rendszer megalkotására vonatkozik.
Az új kormánynak nem az a feladata, hogy a pillanat uralásának tömegkommunikációs doktrínáját az abszolút filmszínházéval váltsa fel, mert nem a korszakváltás médiaélményét, hanem annak kulturális és közéleti valóságát kell megteremtenie. Ha Magyar Péter államférfi, aki tényleg különbözik Gyurcsány Ferenctől meg Orbán Viktortól, akkor nem politizálhat annak érdekében, hogy a 70 százalékos népszerűségét 80 százalékra tornázza fel, és akár azt is vállalnia kell, ha az új politikai kultúra megteremtése támogatottságának esetleg a továbbra is tetemes 60 százalékra zuhanásával jár. Orbán Viktor elhitte Rogán Antalnak, hogy az uralásra szánt pillanat örökké tarthat – Magyar Péternek nagyon nem kellene ebbe a hibába esnie: nem kutatási grafikonok vizsgálatára, s nem is a kommentfalak kiszolgálására, hanem működő és emberséges, szabad és nyugatos Magyarország megalkotására kapott felhatalmazást. Különbnek kell lennie az elmúlt évtizedek szavazatszédelgő politikusaitól, mert ezen nemcsak az ő hatalma, hanem a magyarság jövője áll vagy bukik.
Ez a cikk eredetileg a Magyar Hang 2026/33. számában jelent meg augusztus 14-én.
