„Egy ilyen helyzetben vajon hol ér véget a Vezér felelőssége, és vajon hol kezdődik a propagandistáé? Miféle felelősségek háríthatók rá arra a mikrofonállványra, amely büszke meggyőződésből tartja a mikrofont a Vezér szája elé?” Nehéz kérdések ezek – írja N. Kósa Judit a Népszava véleményrovatában, abból az alkalomból, hogy október elseje a nürnbergi per lezárásának évfordulója.
Ebben a perben felmentették az egyetlen nem politikus vádlottat, a náci párt rádiós propagandistájtát. Hans Fritzsche 1933-tól szolgálta a pártot, és a Goebbels által vezetett propagandaminisztérium rádió osztályának vezetőjeként ért a csúcsra, majd bukott alá a morális és szakmai megsemmisülésbe.
„Hans Fritzsche nem adott parancsot gyilkosságra, nem veszélyeztetett emberi életeket, nem követett el háborús bűncselekményeket. Ő csak egy meggyőződéses nemzetiszocialista volt, aki hitt a Vezérben és hitt az Eszmében. Nem megélhetési karrieristaként támogatta a rendszert, hanem szívvel és lélekkel. Milyen érdekes, hogy az ilyenekkel szemben az ember – ha nem is megbocsátó, de – bizonyos értelemben megértő. A meggyőződéses propagandista mindig vak, szándékosan akar vak lenni, de legalább nem pénzért teszi – vagy nem kizárólag csak azért. Behálózza az Eszme, ő pedig átadja magát az Ügynek, és a saját képességei szerint dolgozik a végső győzelemért.”
A felelősség kérdése örök – akárcsak a propagandista…
