Mindennapi paradoxonok
A kivétel: a szabály. Százmillió beoltottból az oltás után (nem tudni pontosan, hogy miatta-e, de az emberi elme hajlamos a „post hoc ergo propter hoc” következtetésre) meghal mondjuk száz beoltott – ennek alapján további százmillió ember a Földön elhiszi, hogy az oltás gyilkol, az oltás veszélyes. Többen hiszik el ezt, mint ahányan elhiszik azt, hogy a világon százmilliós nagyságrendű a fertőzöttek száma és több milliónyi a halott.
Akik egyszerűen féltek egy banális injekciótól (egy tűszúrástól, Rambó!), most végre világnézeti alapon, „elvi alapon” lehetnek oltásellenesek. Ők most már ellenzékiek. Ki tudják fejteni, hallották a szomszédtól, mondta a nagyobbik testvérük.
A maszk-média, a szociális metaháló válogatás nélkül kivételek, random-esetek millióival bombázza az agyakat – minél zavarosabb a helyzet, annál nagyobb a nézettség, több a megtekintés, a lájk.
Az oksági kapcsolatokat, szabályokat és általános törvényeket feltáró tudománynak semmi esélye nincs. Arra sem, hogy megmentse a világot.
Látszatparadoxon, hogy a hatalmas erőfeszítések, a jó eredmények a „az ellenzékieket” nem hozzák zavarba. Amerikában a bideni válságkezelés intézkedései grandiózusak – kutyafüle, Trump jobban csinálta volna. Új-Zélandban lélegzetállítóak az eredmények, erre akad idióta, aki azt mondja, látjátok, nem kellenek korlátozások – közben ellenkezőleg, Új-Zélandban a nagyon is kemény korlátozások vezettek eredményre. De nálunk Új-Zéland sikereiről az idióták beszélnek, a kommentelők nekik hisznek, ők tudják, mi a helyzet… A helyzet lényege pedig a harcias idióták számára az, hogy nem kell semmilyen korlátozás. (Közben Franciaország ismét teljesen bezárt.)
Román paradoxon
Maszk nélkül tüntető, maszkokat égető oltás- és persze megszorítás-ellenes tüntetők mellett utcányi közelségben: tolongó tömeg, maszkos emberek, akik az oltópontok bejáratánál a vakcina beadására várakoznak. Mondatok a Catavencii-ből: „Az eltűnt dák nép utódai a végsőkig ragaszkodnak hozzá, hogy megmagyarázzák ezt a kihalást. Győzelem! Bebizonyítottuk, hogy maszk nélkül is lehet járni, miközben Bukarestben a fertőzöttségi ráta meghaladta a kilenc ezreléket. Most szépen menjünk haza, és minél hamarabb osszuk meg ezt a jó hírt a szeretteinkkel, gyermekekkel, öregekkel és legyengült embertársainkkal…”
A hitetlenség hullámokban fertőzi meg az egész poport: „Én már senkinek sem hiszek!” (Esetleg az Antena 3-nak, szinte biztosan az asztrológusoknak.) Az alapintézményekben rég megingott a bizalom.
Romániában nincs az a hülyeség, ami ne tudna tüntetők százait az utcára vinni. Menjünk tüntetni! Miért? Mi ellen? Majd ott kiderül. Teljes a zűrzavar, ilyenkor szokott kikristályosodni egy-két egyszerű, érthető következtetés: „Ki a magyarokkal az országból!” „A kormány mondjon le!”
Közben a helyzet az, hogy a kormány tényleg nem ura a helyzetnek, több tagja teljesen hülye vagy gazember, vagy mindkettő. Összetákolása, kinevezése előtt le kellett volna mondania! A vezetés a teljhatalom birtokában a politikai ellenfél teljes megsemmisítésére, az igazságszolgáltatás teljes bekebelezésére, a magánosításra rendezkedett be, kín számára válságkezeléssel foglalkozni. A paradoxonok csúcsa: a végén valahogy minden a helyére rázódik, az érdekek és a mutyik piacán az ellenségek kibékülnek egymással, pusziljuk a Függetlenség teret…
Magyar paradoxon
Miközben gőzerővel oltják be a lakosságot, Magyarország a világelsők közé tartozik a korona halottak számát tekintve. Idáig több mint 21 ezren vesztették életüket a járvány következtében, a harmadik hullám minden nap több száz embert visz el. Valami nincs rendben Magyarországon, írja a BBC.
„A ragály csúcsra jár Kelet-Európában, és ez tönkreteszi a Húsvétot az egész régióban. Pedig a magyarok több mint egyötöde már megkapta a vakcinát. Ám különösen sokan halnak meg azok közül, akik lélegeztető gépre szorulnak, nem beszélve arról, milyen sűrűn fordulnak elő rákos és szívmegbetegedések. A kormány ugyan megdöbbentő mennyiségben vett készülékeket, összesen 16 ezer darabot azok megmentésére, akiknek a fertőzés miatt leáll a tüdejük, de nincs aki működtesse ezeket a berendezéseket. Hiányzik az orvosok egynegyede és a nővérek közel egyharmada, főként mert áttelepültek nyugatra. Ötezren a múlt hónapban az új egészségügyi munkaszerződések miatt mondtak fel. Oltási fronton viszont már vigasztalóbb a kép. Orbán sikeresen hazardírozott az orosz és kínai szerek beszerzésével, miközben sok európai országnak gondot okoznak az akadozó szállítások. Sok magyar elutasította a Kínából érkező oltóanyagot, de azután meggondolta magát, amikor felajánlották neki. Ahol pedig a szükségesnél több szer érkezett az állomásokra, ott a személyzet barátai és rokonai elkapkodták a felesleget.”
A magyar kormány a válságkezeléssel együtt, vele egybekapcsolva, a permanens konfliktus- és ellenségkeresés lázában a választásokkal van elfoglalva. Fő tétele egyszerű, vírus-kvantumnyira redukált: az ellenzék oltásellenes, az oltásellenes ellenzék öli az embereket. Nem azért mondja, hogy elhiggyék, azért mondja, hogy visszhangozzák.
Ezt némiképp ellensúlyozza a focisták sikere: a nagyok San Marino és a volt mumus Andorra ellen értek el világraszóló győzelmeket, az ifik pedig egy elegáns nagyarányú vereséggel hozták a sikerélményt: a románok rosszabb gólkülönbségük miatt nem jutottak tovább. A foci különben önmagában, mindentől függetlenül nagy magyar paradoxon.
A járványadatok paradoxona
Hetek óta közöljük a járványadatokat A nagy magyar–román vetélkedő címmel. Természetesen nincs „vetélkedés”, ebben a „versenyben” senki sem akar győzni – de öntudatlanul, önkéntelenül sokan mégis azonnal a másikra gondolnak, mint általában valamilyen siker esetén, vagy pedig és főleg búban-bajban. (Szintén a Catavenciiben azt mondja egy focidrukker: „A válogatottnak nem az a célkitűzése, hogy kijusson az Európa- vagy világbajnokságra, elég, ha megverjük a magyarokat..”) A fenti alcímet már leírtuk, amikor eszünkbe jutott, hogy vajon nevezhető-e paradoxonnak a számvetés eredménye: Magyarországon lakosságarányosan közel kétszer annyian haltak meg Covidban, mint Romániában.
Erdélyi nem-paradoxon
A magyarországi, de még az általános romániai adatokhoz képest Erdély – különösen a „magyar Erdély” – paradicsomnak tűnik, szignifikánsan alacsonyabb fertőzés- és elhalálozás-számmal. A viszonylagos elszigeteltség, a közlekedés, a cserék korlátozottabb volta játszana ebben szerepet? Aligha csak ez. Szociológusok megmondhatnák. De minden bizonnyal számít(ott) az adminisztratív és a kulturális hagyomány, a proxemikai, kommunikációs, életviteli és higiéniai szokások is. Marosvásárhely nem veszítette el országos hírnevét: Románia legtisztább városa (bukarestiek, akik jártak itt, készségesen, sőt lelkesen elismerik… alta lume!) Meg hát fegyelmezettebbek, törvénytisztelőbbek vagyunk.
Európai paradoxon
Az a kurva, impotens EU, hogy elbaltázta az oltásokat is, szerencsére a kínaiak meg az oroszok megmentettek. Nem érti az átkozott, hogy jön a negyedik hullám? Mikor küldi már azt a nyavalyás pénzt?