Mégis, kinek a győzelme?
Az MTI és a Krónika anyagai alapján Magyarellenes nyilatkozat: Johannisnak bírságot kell fizetnie címmel korrekt és kimerítő ismertetést közöl a Magyar Nemzet abból az alkalomból, hogy „a bukaresti ítélőtábla pénteken megalapozatlannak találta és elutasította Klaus Johannis államfő óvását, és helyben hagyta azt a bírságot, amelyet a romániai Országos Diszkriminációellenes Tanács (CNCD) rótt ki az államfőre tavaly áprilisi magyarellenes gyűlöletbeszéde miatt.” (Hozzátéve, hogy az ítélet nem jogerős, a hivatalos kihirdetést követő tizenöt napban fellebbezést lehet benyújtani ellene – amit az elnök feltehetően meg is tesz, mert ő olyan.)
INNENTŐL – Klaus Johannis tavaly április 29-i televíziós beszédében magyar nyelvű „jó napot kívánok, PSD!”, illetve „Jó napot, Ciolacu!” köszöntésekkel gúnyolódva azzal vádolta az akkor legnagyobb parlamenti frakcióval rendelkező ellenzéki Szociáldemokrata Pártot (PSD) és vezetőjét, Marcel Ciolacut, hogy odaadná Erdélyt a magyaroknak, a PSD-elnöknek pedig feltette a szónoki kérdést: „Vajon mit ígért Orbán Viktor magyar miniszterelnök cserébe a megegyezésért?”
Az államfő azzal kapcsolatban mondott televíziós beszédet, hogy a parlament alsóháza hallgatólagosan elfogadta Székelyföld területi autonómiájának a törvénytervezetét, amelyet a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) dolgozott ki, és a bukaresti parlament két magyar képviselője, Kulcsár-Terza József és Biró Zsolt nyújtott be. A hallgatólagos elfogadás azért történt meg, mert a kétkamarás parlament alsóháza kifutott a tervezet megvitatásának a határidejéből. A parlament felsőháza már aznap soron kívüli ülést tartott, és elutasította a törvénytervezetet.
Az Országos Diszkriminációellenes Tanács tavaly májusban megállapította, hogy az államfő megsértette a magyar nemzetiségű román állampolgárok emberi méltóságát, és ötezer lejes (360 ezer forint) bírságot szabott ki Klaus Johannisra.
Asztalos Csaba, a CNCD elnöke az MTI-nek adott nyilatkozatában úgy értékelte: az államelnöknek joga van fellépni minden olyan esetben, amikor az állam területi épségét és szuverenitását látja veszélyben, de ezt úgy kell megtennie, hogy mellőzze a gyűlöletbeszédet. Asztalos Csaba értékelése szerint
Johannis tudatosan játszott rá azokra a sok évtizedes előítéletekre, amelyek a román társadalomban a magyarokkal szemben léteznek.
Az, hogy „a magyarok el akarják lopni Erdélyt”, egyike volt azoknak a szlogeneknek, amelyekre a nacionalista kommunista Románia épült, s amelyekre az ország asszimilációs politikáját alapozták, és ez folytatódott 1990 után is.
A bírság kiszabása után az elnöki hivatal azt közölte: Klaus Johannis tudomásul vette a CNCD határozatát, mivel azonban azt teljességgel politikai döntésnek tartja, kérni fogja az érvénytelenítését az illetékes bíróságon. Ebben a perben született a mostani ítélet. Más feljelentések nyomán az ügyészség is megvizsgálta Klaus Johannis kijelentését.
A vádhatóság azonban tavaly júniusban nem indított eljárást az elnök ellen. „Értékelésünk szerint a vizsgált beszéd egyes elemei túllépik a szabad véleménynyilvánítás kereteit. Ez, a hangvételt is beleértve, egészében gyűlöletbeszédnek tekinthető” – állapította meg az ügyészség. Hozzátette azonban, hogy a beszédnek egyetlen eleme sem éri el a bűncselekmény szintjét, hiszen csak a beszélő viszonyult ellenségesen a személyek egy csoportjához, és nem kérte, hogy mások is hasonlóan viszonyuljanak a magyarokhoz.
Klaus Johannis kijelentése hatalmas felháborodást váltott ki az erdélyi magyarság és a magyar kormány részéről is.
Kelemen Hunor, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) elnöke annak idején azt hangoztatta, hogy Johannisnak bocsánatot kellene kérnie alaptalan, diszkrimináló nyilatkozata miatt, amellyel megsértette egy etnikai közösség méltóságát. A bocsánatkérés azóta sem történt meg. – EDDIG tart a Magyar Nemzet beszámolója.
Néhány észrevétel, nem a cikkhez, mert az rendben van (még az sem róható fel neki, hogy helytelenül Johannist ír Iohannis helyett, hiszen sajtónkban ez gyakran előfordul, maga a Krónika is így írja), hanem az ügyhöz és körülményeihez.
– Ugyan biza mi szükség volt arra, hogy a két botcsinálta politikus zseni, Kulcsár-Terza József és Biró Zsolt 2019 decemberében (jókor, román nemzeti ünnep után stb.) benyújtson egy ilyen tervezetet? Ami nem sikerült az RMDSZ-nek, és nem is sikerül, mert nem sikerülhet, reményeikben sikerül nekik? Haza akartak menni a pofonért? Vagy véreinknek már a vérében van a provokálás?
– Az ostoba kezdeményezéssel senki sem törődött (esetleg néhány kaján előre kajánkodott), nem került sorra a képviselőházban, így „fogadták el” hallgatólagosan. Fogadták, egy francot. Rá se bagóztak, s utána is csak a hecc kedvelői örültek, hogy az éles eszű elnökrobot kapva az alkalmon odamondhat a PSD-nek… mert ilyenek a robotok, mechanikusan ismétlik, ami beléjük van programozva. Mellesleg a kiejtése lehetne jobb. Fordítva, Erdélyben több magyar ember tud németül, mint ahány szász meg sváb jelenleg Romániában él. (Az államelnök a bizonyíték rá, hogy Ceausescu a németek javát adta el…)
– Az, hogy Iohannis a magyar miniszterelnököt is „belekeverte” az ügybe, meg a klasszikus vadimtudori idioszinkrázia (Erdély elrablása apud Európa elrablása?…), ékes bizonyítéka a kis vidéki tanfelügyelő diplomáciai érzékének. Nem mintha az idézett miniszterelnök ne lenne hajlamos nagyokat mondani.
– És ott állt szegény Kelemen Hunor kettejük között… Mindenesetre jól megmondta a főnökről: „hisztérikusan és idegesen” reagált a székelyföldi autonómiatervezet képviselőházi elfogadására, és egy államfőhöz méltatlan volt a nyilatkozata, amely a Nagy-Románia Párt nacionalista szellemiségét idézte. Így van, és jó, ha ezt nem felejtjük el. Jó, egy darabig elfelejtjük, mert állandóan találkozni kell a koalíció miatt az ideges és hisztériás teljhatalmúval, de utána aztán…
– Ennek az egész kínos ügynek egyetlen hőse van (remélem, nem hangzik sem fellengzősen, sem ironikusan, mert tényleg komolyan gondolom), egyetlen erkölcsi győztese: Asztalos Csaba. Az Országos Diszkriminációellenes Tanács (CNCD) ismételten újraválasztott elnöke (aki 2010-ben néhány hónapig Markó Béla miniszterelnök-helyettes tanácsosa volt), merésznek nevezhető következetességgel büntet (nyilván nem közvetlenül ő, hanem szavazás nyomán a Tanács) rangtól függetlenül államelnököket, miniszterelnököket, véleményformálókat, hírességeket, mindenkit, aki diszkriminál. Kiválóan képzett, kiválóan ért a diszkrimináció elvi és gyakorlati problémáihoz, kiválóan beszél románul és magyarul. Ezek tények. Az Országos Diszkriminációellenes Tanács elnöke minőségében Asztalos Csaba tisztsége: államtitkár.