Teherré vált az amerikai elnök az európai szélsőjobb pártok számára, amelyek korábban benne látták a nemzetközi áttörés kulcsát. Az iráni háború, a vámfenyegetések és a kiszámíthatatlan washingtoni politika miatt már nem számít hivatkozási pontnak.
Emlékezhetünk még, hogy a 2025-ös magyarországi költségvetés a „béke” jelzőt is megkapta abból kiindulva, hogy Donald Trump 2024-es elnökválasztásával az egész világon beköszönt a béke korszaka. Az amerikai elnök azonban nemhogy huszonnégy óra alatt nem lett teremtett békét Ukrajnában, ahogyan azt ígérte, de továbbra sincs kilátás fegyvernyugvásra. A magyar külpolitika az amerikai adminisztráció európai hídfőállásaként pozícionálta magát, sőt, Budapest még a washingtoni vezetés által életre hívott, meglehetősen homályos célú Béketanácshoz is csatlakozott, amiben az Európai Unió tagállamai közül mindössze Bulgária volt ebben partnere. Ez a szoros szövetség egyfajta vazallusi viszonyt tükrözött, amiben a magyar vezetés még akkor sem érzékelt belső ellentmondást, amikor Donald Trump kiszámíthatatlan közel-keleti lépései, különösen az Irán elleni háború, globális piaci káoszt okoztak.
Orbán Viktor 2026 áprilisi választási veresége és bukása azonban fordulópontot jelentett: az amerikai elnök elveszítette legfőbb európai szövetségesét, és ezzel befolyása az európai radikális jobboldalon látványos hanyatlásnak indult.
Donald Trump az európai populista pártok számára kifejezetten mérgező tehertétellé vált, s egyre több szélsőjobboldali formáció próbál elhatárolódni tőle. Amint Hegedűs Dániel, a German Marshall Fund (GMF) regionális igazgatója fogalmazott, JD Vance amerikai alelnöknek néhány nappal a magyar választás előtti budapesti látogatása nemhogy nem segített, de egyenesen „politikai halálcsóknak” bizonyult Orbán Viktor számára, mert elvonta a figyelmet a magyarországi témákról, az egészségügy vagy az oktatás kérdéseiről.
Donald Trump lazán semmibe veszi más országok szuverenitását, Orbán Viktor és az európai szélsőjobb azt se tudja, mit válaszoljon – Az Egyesült Államok venezuelai…
Ezek fényében tekintsük át a populista pártok és a Trump adminisztráció viszonyának alakulását más európai országokban is.
OLASZORSZÁG A leglátványosabb változás az Egyesült Államokat illetően a római kormánypártok külpolitikájában figyelhető meg. Az olasz belpolitika törésvonalait az elmúlt hetekben alapjaiban rajzolta át a washingtoni adminisztráció közel-keleti stratégiája. Matteo Salvini, a Liga vezetője, aki korábban az amerikai elnök egyik legelkötelezettebb európai szövetségeseként pozícionálta magát, s vakon követte ebben Orbán Viktort, mostanra érezhetően elveszítette a Washington iránti lelkesedését az iráni háború miatt. Mint a Corriere della Sera megírta, a Liga vezetője már arról beszélt párttársainak: a nemzetközi politikában könnyen megégetheti magát az ember, ezért jobb az óvatosság. Ugyanez a cikk azt is jelezte, hogy Salvini már nem akar MAGA-sapkás, Trumpot ünneplő politikusként fellépni, és az iráni háborút egyenesen olyan konfliktusnak nevezte, amelyet semmi sem indokolt. A fordulatban szerepet játszhatott az is, hogy az üzemanyagárak emelkedése és a választói elégedetlenség miatt a Liga belátta: bölcsebb, ha hallgat.
Alakul az új német-olasz tengely, Giorgia Meloni és Friedrich Merz szerint a két ország még soha nem állt ilyen közel egymáshoz – Friedrich Merz német kancellár…
Az iráni háború alapjaiban rengette meg Giorgia Meloni külpolitikáját, s Trump fellépése kifejezetten kínos helyzetbe hozta az olasz kormányfőt. Meloni az EU vezető állam- és kormányfői közül egyedüliként egyfajta híd szerepét vállalta a Fehér Ház és Brüsszel között. Látványosan ódzkodott az amerikai elnök bírálatától még akkor is, amikor uniós kollégái ezt már megtették, Grönland ügyében is meglehetősen visszafogott volt a narratívája. Ennek azonban vége. S az ok nem csak az iráni beavatkozás. A római kormány határozottan elutasította, hogy az Egyesült Államok katonai célokra használhassa olaszországi bázisait – különös tekintettel a szicíliai Sigonellára – az Irán elleni offenzívában. Meloni világossá tette: Olaszország nem áll hadban, és a parlament jóváhagyása nélkül semmilyen katonai akcióhoz nem nyújt segítséget. (Olaszországban a közvélemény nagyon ellenzi az amerikaiak iráni beavatkozását.) Ez a szuverenista kiállás dühödt reakciót váltott ki Trumpból, aki a Corriere della Serának adott interjújában „sokkolónak” nevezte Meloni viselkedését. Az amerikai elnök azt mondta, korábban azt hitte, az olasz kormányfőnek van bátorsága, de tévedett, és úgy véli, Meloni magatartása elfogadhatatlan, mert nem tesz semmit a globális nukleáris fenyegetés ellen. Ezt az olasz kormányfő személye elleni támadást Elly Schlein, az ellenzéki balközép Demokrata Párt (PD) első embere sem hagyta szó nélkül, egyértelműen kiállt politikai riválisa mellett, s megengedhetetlennek nevezte az amerikai elnök megjegyzését.
A konfliktus tovább mélyült, amikor Trump éles támadást intézett XIV. Leó pápa ellen, bírálva az egyházfő – valóban – békepárti álláspontját és humanitárius aggályait. Meloni ebben a kérdésben is határozottan állást foglalt: védelmébe vette a pápát, és Trump szavait minősítette elfogadhatatlannak.
Egyre nagyobbak a repedések Giorgia Meloni rendszerén – A referendum, amellyel az olasz miniszterelnök a saját politikai tekintélyét akarta megerősíteni, éppen az…
NÉMETORSZÁG Az Alternatíva Németországért (AfD) pálfordulása a legmeglepőbb. Alig egy éve Tino Chrupalla társelnök még szenzációsnak nevezte JD Vance müncheni beszédét, amelyben az amerikai alelnök az európai elitet támadta, amiért tűzfalat épített a szélsőjobbal szemben. Ma ugyanez a német szélsőséges politikus már az amerikai csapatok kivonását követeli Németországból, és követendő példaként hivatkozik a spanyol szocialista kormányra, amely nemet mondott Trump háborús törekvéseire. Az AfD társelnöke kijelentette, a politikai erő a béke pártján áll, és elutasítja az Egyesült Államok nemzetközi jogot sértő közel-keleti konfliktusait. Az AfD-n belüli feszültségeket jól jelzi, hogy míg a párt nyugati, Amerika-barátabb szárnya Alice Weidel társelnökkel az élen korábban a MAGA-mozgalom hűséges követőjének számított, mára ők is katasztrofálisnak nevezik Donald Trump követelését, amely szerint a NATO nyújtson közvetlen segítséget az Irán elleni háborúban.
Győzött a Tisza párt, Németországban szinte hallatszott a megkönnyebbülés – Volt, aki Európa győzelmeként és Vlagyimir Putyin vereségeként értékelte a Tisza párt…
Az AfD-t azonban megosztja a Trump-kérdés. Hannes Gnauck, a párt parlamenti képviselője, egykori katona olyan közleményt akart megjelentetni, amelyben azt követeli, hogy Friedrich Merz kormánya siessen az Egyesült Államok támogatására a Hormuzi-szoros védelmében. A pártvezetés azonban sietve közbelépett, így a dokumentum egy íróasztal fiókjában maradt.
FRANCIAORSZÁG A Nemzeti Tömörülés (RN) szintén módszeresen építi le transzatlanti kötődéseit. Bár 2017-ben Marine Le Pen még a Trump Tower előcsarnokában várakozott abban a reményben, hogy összefut az amerikai elnökkel, ma Jordan Bardella, az RN elnöke már arról beszél, hogy Trump iráni céljai kiszámíthatatlanok és értelmezhetetlenek. Bardella szerint ideológiai szempontból senki nem látja értelmét egy olyan háborúnak, amelynek nem látszik a vége. A francia radikális jobboldal hagyományos szuverenizmusa mindig is gyanakvással tekintett Washingtonra, és most, hogy a Fehér Ház kiszámíthatatlansága gazdasági és biztonsági kockázatot jelent, Bardelláék inkább a távolságtartást választják, hogy megőrizzék esélyüket a 2027-es elnökválasztáson.
A baloldalé maradt több francia nagyváros, Párizsnak még hat évig szocialista polgármestere lesz – Marseille-ben és Lyonban is újraválasztották a város eddigi első…
SPANYOLORSZÁG A szélsőjobboldali Vox számára nehezebben megy a leválás a Trump-vonalról. A párt továbbra is szorosan kötődik Washingtonhoz, részben azért, mert rajtuk keresztül próbálják építeni latin-amerikai hálózataikat. Guillermo Fernández-Vázquez elemző szerint a Vox és a Trump-adminisztráció viszonya egy toxikus házassághoz hasonlít, ahol a spanyol pártnak nincs mozgástere, és most kétségbeesetten figyeli az amerikai elnök háborús lépéseit, amelyekre nem volt felkészülve. A Vox ellenzéki szerepe miatt egyelőre nem érez kényszert arra, hogy szakítson az amerikai elnökkel, ellentétben a kormányzati pozícióba vágyó francia vagy német társaikkal.
A nemzetközi nacionalista összefogás alapvető problémája, hogy olyan szereplőket próbál egy platformra hozni, akik (elvileg) a saját nemzeti érdekeiket helyezik minden elé.
Nathalie Tocci, a római Nemzetközi Ügyek Intézetének igazgatója az El Paísban rámutatott: ezek a pártok olyan vezetőkkel próbálnak együttműködni, akik valójában aláássák az európai országok szuverenitását. Trump vámpolitikája, amely az európai ipart és mezőgazdaságot sújtja, éppen azokat a szavazói rétegeket sodorja veszélybe, amelyekre a radikális jobboldal épít. Emellett az olyan abszurd felvetések, mint Grönland megvásárlásának ötlete, a nemzeti önrendelkezést szentnek tartó európai pártok számára vörös vonalat jelentettek.
A Trump-jelenség az európai közvéleményben is sokat veszített vonzerejéből. Dominique Moïsi, a párizsi agytröszt, az Institut Montaigne tanácsadója kifejtette, ha az európai populizmus további térnyerésre törekszik, akkor el kell válnia az amerikaitól. Trump annyira népszerűtlenné vált a kontinensen, hogy a vele való barátság már nem a legitimáció forrása, hanem választási akadály.
Ezt bizonyították a 2025 tavaszi kanadai és ausztráliai választás is, ahol a trumpi mintát követő konzervatív jelöltek sorra elbuktak, miután az amerikai elnök fenyegető vagy kiszámíthatatlan kijelentéseket tett országaik ellen. Mark Carney kanadai győzelme például egyértelműen a Trump-ellenes fellépésének volt köszönhető, miután az elnök felvetette Kanada esetleges annexióját. Az európai szélsőjobboldal tehát egyre inkább tehertételként éli meg azt a szövetséget, amelytől korábban a globális áttörést remélte.
Megjelent a Népszava Külföld rovatában 2026. április 25-én.
