Orbán Ottó: A dán királyi főszámvevő jelentése a Fortinbras and Fortinbras cég átvilágításáról
az a legleverőbb hogy lehetett volna belőlük akár egy jó kezdőcsapat is
jó időben született újszülöttek
egy új történet első mondatai
a tiszta lap amelyen nem dereng föl a diktatúra vízjele
nem lettek sem azok sem ezek
rókafiak nyomakodtak elő a rókalyukakból
rókaagyakba való eszmékkel
hogy a történelmet gólra játsszák
a vesztest pedig a legjobb sárba taposni
akkor legalább nem sokat pofázik
rendőrállamban nőttek föl
szabadságnak azt gondolták hogy mától fogva a rendőr nekik tiszteleg
a népről meg azt hogy vasreszelék
melyet egy mágnesvassal állíthatnak át a megkövetelt irányba
a fiatalság mindig a menny küldötte kivéve azt amikor nem
kivéve azt amikor az ördög megvakítja
hogy ne lásson mást a folyó vizében
csak önnön tükörképét mint a magába szerelmes Narcissus
Dánia dán föld mindig is az volt mindig is az lesz
az államgép rohad valami bűzlik
valami elveszett a vissza nem térő esély
polcról lopott koronát olcsón megszámítunk
a szellem páncélja új a módszer a régi
ahogy a végkifejlet is
szerteszét a színen hullák számolatlanul
gyümölcshéj kutyaszar megégett könyvlapok
Első közlés 2013.
Mintha nem volna idő. Mintha vészesen és minduntalan ugyanoda érnénk. Ami már volt, az van. Riasztó ez a hasonlatosság. Ilyenekre gondoltam, amikor nemrég rátaláltam az OSA Archívumban a Fekete Doboz felvételeire, köztük Orbán Ottó versére a költő előadásában. A felvétel 1999-ben készült, Elbert Márta és Kende Júlia szerkesztésében. És nemcsak a vers jelenidejűsége döbbenetes élmény ezen a felvételen, de megrázó az is, miféle többletjelentésekkel gazdagodik attól, ahogy a betegségével a vers olvasása közben is élethalál-harcot vívó Orbán Ottó elmondja, ahogy a papírra rótt szavak hangokká változnak.
Nagy Gabriella
