Magyar Péter kormánya benyújtotta az első alaptörvénymódosítási javaslatát, amely 8 évben (két parlamenti ciklusban) maximalizálja a miniszterelnöki pozíció betöltését. Amikor a választási kampányban Magyar először felvetette ezt a javaslatot, úgy tűnt, hogy ezzel saját lehetséges kormányzásának időtartamát kívánja korlátozni, amellyel demokratikus elkötelezettségét kívánja jelezni, eloszlatva azokat az aggályokat, hogy Orbán korlátlan hatalmának átvételével újabb diktatúra kezdődik. Később kiderült, mégsem erről van szó: az alaptörvénymódosítás célja Orbán visszatérésének megakadályozása, nem az önkorlátozás. Ha Orbánnal kapcsolatban betölti funkcióját, Magyar még találhat kibúvót alóla.
Ez rosszindulatú feltételezésnek tűnhetne, ha Magyar Péter rövid kétéves politikai pályafutása során nem lépett volna át könnyen saját ígéretein, és rendezett demokratikusnak látszó szavazásokat, amelyek a korábbi fideszes gyakorlatnak megfelelően már eldöntött kérdések hamis alátámasztására szolgáltak (EP-mandátumának felvétele, stb.). De a legnagyobb baj e pillanatban nem ez a megkerülhetetlen lehetőség, hanem az, hogy Orbán eltiltása a látszat ellenére nem az Orbánnal való leszámolás eszköze, hanem fordítva. Megteremti a lehetőséget, hogy erre hivatkozva – a „békés” átmenet jegyében – szükségtelennek nevezzék Orbán törvényes felelősségre vonását, mert már nem térhet vissza.
Márpedig a látszat az, hogy Magyar mégcsak nem is azért tartja fontosnak, hogy első intézkedéseként Orbánt eltiltsa a miniszterelnöki poszttól, hogy lehetséges riválisát (tegyük hozzá, hogy immár egyetlen riválisát) adminisztratív úton megfossza a visszatérés lehetőségétől, hiszen egy valódi elszámoltatás és törvényes felelősségre vonás esetén ez úgyis megtörténne. Orbánt az alkotmányos rend megdöntése miatt, államellenes bűncselekmény miatt, valamint köztörvényes bűncselekmények miatt a vagyonelkobzás mellett élete végéig tartó börtönnel fenyegetett cselekményekért lehet és kell felelősségre vonni. Ez tartaná őt távol a hatalomtól, nem az időbeli korlátozás. Ezt pedig Magyarnak tudnia kell.
Ha ennek ellenére egyértelműen azzal a szándékkal módosítják az alaptörvényt, hogy Orbán a nyolcéves korlát miatt ne lehessen többé miniszterelnök, abból logikusan következik, hogy az intézkedés a törvényes felelősségre vonást helyettesíti, azt pótolja, s kvázi „szükségtelenné” teszi. S amíg Magyar Péter és kormánya nem tesz világos és egyértelmű kijelentéseket, büntetőjogi intézkedések megindításával nem ad jeleket, hogy Orbánt, a családját, a strómanjait és a rendszer első számú felelőseit (Rogánt, Szijjártót, Lázárt stb.) elszámoltatják és törvényesen felelősségre vonják, addig nincs nyugalom, nem lesz béke és nincs rendszerváltás.
A valódi rendszerváltás nem személycserét, hanem jogi és alkotmányos törést jelent. Ha az Orbán-rendszer törvénytelen volt, akkor annak vezetőjét nem lehet egyszerűen „eltiltani” a visszatéréstől, miközben a rendszer jogi és gazdasági keretei érintetlenek maradnak. A mandátumkorlát önmagában nem rossz, de ebben a politikai kontextusban mást jelent: nem önkorlátozást, hanem menekülőutat. Egy adminisztratív korlátozás nem helyettesítheti az alkotmányos és büntetőjogi elszámoltatást. Tisztázni kell a fogalmak jelentését és jogilag definiálni azt, ami történt, s ahhoz képest mit jelent a rendszerváltás. A rendszerváltás alapja annak kimondása, hogy az Orbán-rendszer törvénytelen, s annak alapja, az alaptörvény érvénytelen.
Ha az Orbán-rendszer törvénytelen, akkor annak létrehozói és működtetői törvénytelenséget követtek el. Ez a törvénytelen állapot tette lehetővé, hogy a rendszer irányítói a törvények felett álljanak, kisajátítsák az országot, és szétlopják annak vagyonát. Ez a két bűncselekménytípus szorosan összefügg, elválaszthatatlan egymástól, nem képzelhető el jogállami rendszerváltás felelősségre vonás nélkül. Nincs rendszerváltás, amíg az alaptörvény alkotmányosságát nem kérdőjelezik meg, s amíg az előző rendszer bűnösei szabadlábon vannak.
A miniszterelnöki pozíció betöltésének nyolc évre való korlátozása helyes döntés, de fel kell tenni a kérdést, miért ez a legfontosabb most, amikor Orbán visszatérése nem fenyeget, s ha a kétharmados felhatalmazást a „Tisza Párt” alkotmányos rendszerváltásra akarja felhasználni, s az új Alkotmányt ebben a ciklusban meg akarja alkotni? Ebben az esetben a nyolcéves korlát az átfogó alkotmányos reform részét képezhetné, méghozzá nem Orbánra testre szabott módon, hanem úgy, hogy azt kiterjesszék a többi közjogi funkcióra is, hogy a nyolcéveséves miniszterelnöki pozíció után ne ülhessen át senki (Magyar Péter sem) a köztársasági elnöki székbe egy megerősített elnöki rendszerben (s koronát se tehessen a fejére).
Márpedig Magyar Péternek sürgősen be kellene jelentenie az alkotmányozás szándékát és széles társadalmi részvétellel való előkészítését, amíg a rendszerváltó hangulat létezik, amely elengedhetetlen egy új Alkotmány létrehozásához. Magyar Péter személyével és szándékaival szemben éppen azért él a gyanú, mert ezek a megkerülhetetlen intézkedések nem látszanak. Az nem egy indok, hogy még nem volt rá idő, mert eddig is lett volna rá idő, az ezzel kapcsolatos szándék bejelentése pedig két perc, ha ez a szándék létezik. A 8 éves korlátozás ezért veti fel újra annak a gyanúját, hogy a cél Orbán kimenekítése, a felelősségre vonás elsikkasztása, ami alapot ad összeesküvések feltételezésére.
De az eltiltás nem pótolja, nem helyettesíti a törvényes felelősségre vonást, nem azonos azzal, s a kettőnek semmi köze nincs egymáshoz. Mivel Magyar kormányzásának ebben a korszakában fontosnak tartja a társadalmi visszajelzéseket, támogatóinak egyértelművé kell tenniük, hogy valódi rendszerváltást akarnak.
Még nem történt rendszerváltás, a kormányváltás nem azonos a rendszerváltással. Nincs rendszerváltás az alaptörvény eltörlése és új demokratikus Alkotmány nélkül, valamint az alkotmányos rend megdöntése és köztörvényes bűncselekmények miatt a rendszer vezetőinek, élükön Orbán Viktor felelősségre vonása nélkül.
Ennek megvannak a jogi alapjai, van megfelelő társadalmi támogatás, ez a társadalmi elvárás. Remény, optimizmus, pozitív várakozás addig van, amíg ezek napirenden vannak. Ha Magyar futni engedi az Orbán-rendszer elsőszámú vezetőit és haszonélvezőit, az országot kifosztó rablóbandát, a társadalmat megnyomorító terroristákat, ha nem számolja fel a rendszer ideológiai és közjogi alapjait, s az elszámoltatás, a felelősségre vonás elmarad, a lelkesedésnek és az örömnek vége. Igazság nélkül nincs békesség. A felvilágosult abszolutizmus nem pótolja a demokratikus intézményes garanciákat. Magyar akkor oszlathat el minden gyanakvást, ha valódi rendszerváltást hajt végre.
Ezek még mindig pozitív elvárások, mert nem derültek ki az igazi szándékok, de a rendszerváltás lehetősége még fennáll. Nem áll végtelen idő a rendelkezésre hozzá. Ha Magyar Péter ezt elkeni és elsikkasztja, akkor becsapott mindenkit. Orbánt nem legyőzte, hanem megegyeztek. A hatalomért egérutat adott, s ezt a látszatot nem tudja eltörölni. Ha nem így van, tegye egyértelművé, hogy az alaptörvényt eltörlik, széles társadalmi egyeztetéssel új Alkotmányt hoznak létre. Az alkotmányos rend megdöntése, az ország elnyomása, lerombolása, megnyomorítása és kifosztása miatt az Orbán által vezetett bűnszervezetet elszámoltatják, törvényesen felelősségre vonják, és a lopott vagyont visszaszerzik.
Nem a harmadrendű vádlottakról beszélünk.
Csak remélni tudjuk, hogy elszámoltatás és felelősségre vonás helyett nem kell megelégedni Magyar beolvasásával az Orbán-kormány minisztereinek, s Orbán eltiltásával attól, amit már maga sem kapacitál. Megelégszik azzal, hogy szabadlábon marad ő és a családja, megtartják a százmilliárdos vagyont, amit lassanként Mészáros Lőrinc átad neki, és visszavonul Hatvanpusztára, ahonnan idővel egyre szemtelenebb nyilatkozatokat ad. Neki az is egy öröm, hogy megszabadulhatott az oroszok fogságából. Ha Magyarországnak ezt tétlenül kell néznie az elmúlt tizenhat év után, azt nem lehet másképp értelmezni, mint az Orbán-rendszer folytatásának.
Ez a társadalmi igazságérzet teljes veresége lenne. Ha ezt Magyar megteszi, akkor Magyarországot ő is megfosztotta egy szabad és boldog jövő lehetőségétől. Még nem késő, hogy ezt fontolóra vegye, és vállalja a történelmi szerepet további ámítás helyett. Tegye világossá a szándékait, és nem csupán szavakban, hanem tettekben.
