A hatvanas évek végén egyetemistaként idegenvezetősködtem Budapesten, nyelvtanulási és pénzkeresési céllal. Főleg oroszul (szovjet csoportokkal), ritkábban spanyolul (elsősorban latin-amerikaiakkal). Sok dolgom akadt – nyaranta jól kerestem… A városnéző séta mindig ugyanaz az útvonal volt – egy hónap alatt úgy megtanultam, hogy a szovjet csoportokat szállító buszban háttal ültem a menetiránynak, csukott szemmel, és úgy magyaráztam el, mit láthatnak…
Mutatványom mindig sikert aratott (ez a „borravalón” is meglátszott, néhány jelvénnyel meg matrjoska-fababával, esetleg vodkával ilyenkor többet kaptam…)
Egyik alkalommal – a Népstadionból mentünk a Dózsa György úton a Hősök- terére – éreztem, hogy most fordulunk be a térre – és (háttal, vakon) ellőttem a betonszövegemet: „Ez itt Budapest legnagyobb és legszebb tere, középen a honfoglaló magyarok vezérei a lovaikon, a tér két oldalán a legszebb múzeumainkkal…” – és piszokul elcsodálkoztam, miért röhög fulladozva az egész busz. A szovjetek általában csendben, fegyelmezetten, mint kisiskolás úttörők (pionyérok), szoktak végighallgatni, de most visítva röhögtek és mutogattak kifelé az Ikaruszból.
Erre én is megfordultam és kinéztem: a téren, a Millenniumi emlékmű előtt vagy félezer lándzsás orosz kozák ült lovakon, a Szépművészetin nagy arany-, régies cirill betűkkel ez állt: Kijevszkij Goszudarsztvennij Szud /Kijevi Állami Bíróság), valami más orosz szöveg volt olvasható a Műcsarnok timpanonján is… Röviden: éppen egy orosz témájú angol filmet forgattak, amihez ideiglegesen Kijevvé alakították a Hősök-terét. (A kozákok sem maradtak ott negyven évig).
Később kiderült, hogy pécsi gimis osztálytársam, immár néhai Krisztiáni Pista is ott statisztált, és e minőségében hozzájutott a magyar nyelvű forgatókönyvhöz, amit kölcsönadott nekem is. (Életemben először – és utoljára – volt kezemben „technikai” forgatókönyv, talán rendezői példány…) Onnan tudtam meg, hogy Bernard Malamud: A fixer című művét filmesítették meg – a címét később, mikor a könyv magyarul is megjelent, A mesteremberre magyarították, talán így láthattuk moziban is, jóval később.
John Frankenheimer – Az ezermester – The Fixer (1968) – A mesterember
