Pillantás a kilencedikről

Bosszankodom: miért kell nekem egy politikailag marginális szereplővel foglalkoznom, miért kell nekem azon fennakadnom, hogy a Fidesz és a megmaradt holdudvara a jogállamiság hiányát olvassa rá az új kormányra, és miért kell nekem felháborodnom azon, hogy Havasi Bertalan kioktat bennünket a kulturált viselkedésből, miközben sallereket osztogatna? Valóban: simán el kellene engedni a fülünk mellett a hajdani hatalom szánalmas vergődését, felesleges felemelni őket, semmilyen módon nem érdemlik meg. Csak hát ilyenkor az jut az eszembe: nem járhatunk ugyanabban az utcában, ahol bennünket közlekedtetettek tizenhat éven keresztül; vegyük már komolyan, hogy mi demokraták vagyunk, tiszteljük a veszteseket is, kíváncsiak vagyunk a véleményükre, elfogadjuk a kritikájukat.

Igen, ez így helyes, talán még akkor is, ha pontosan tudjuk mit várhatunk tőlük,  biztosak lehetünk benne, hogy semmilyen önreflexiót nem várhatunk az elmúlt másfél évtizedért; az első adandó alkalommal úgy fognak viselkedni, ahogyan korábban tették.

Csak példaként említem az előbb szóba hozott Havasi Bertalant. A volt Orbán-szóvivő, most a Patriótának adott interjút, már ha ezt műfajilag interjúnak lehet egyáltalán nevezni. (Nem lehet…) Havasi, mint tudjuk, már jóval a választások előtt lemondott, az akkori közlemény szerint február 14-én szűnt meg a megbizatása. Teljesen nyilvánvaló tehát, hogy a Karmelita-megnyitásra provokatív céllal ment oda szombaton, kereste az alkalmat, hogy belekössön az új miniszterelnökbe. Tegyük azt félre, hogy a helyzetet Magyar Péter jól, vagy rosszul kezelte, mert ez valóban ízlés kérdése. Az azonban már kevésbé, ahogy Havasi beszélt, és nagyjából azt a stílust ajánlja az egész fideszes oldalnak. Szerinte a köztársasági elnöknek is ki kellett volna tennie az udvarra Magyar Pétert a kinevezendő minisztereivel együtt. És ő már csak tudja, hogyan kell ezt csinálni: hajdanán simán kitette az akkor már általuk vagy a közreműködésükkel bezárt Népszabadság, később a Népszava tudósítóját Orbán Viktor sajtótájékoztatójáról. Amit most úgy interpretált: emberileg talán nem volt helyes, de szakmailag mindenképp. (Képzeljük el a jelenetet: az újságírót, Halmai Katit később maga Orbán hívatta vissza…) Amúgy pedig az a szakmai munka, amit Orbán mellett végzett pont ilyen volt: mindent elkövetett az újságírók ellen, nehogy a volt miniszterelnök közelébe kerüljenek. Most pedig hasonló feladata lesz; Orbán mellett vállalt sajtófőnökséget. Hogy újra ott kötött ki, mármint O.V. mellett, azon nem csodálkozom, bizonyára az a fajta harcosság, amit az egykori Miniszterelnöki Kabinetiroda tetőteraszon bemutatott, az tetszett meg a Fidesz elnökének. Orbán ugyanis egyértelművé tette: ilyen emberekre van szüksége. Ezért kerültek be olyan figurák a parlamentbe, súlyos vereségük és a listán elfoglalt, hátsó sorokba eldugott helyük ellenére, mert bármikor képesek primitív módon belerúgni bárkibe, hazudni, disznóba perzselni nevet és egyebeket. Havasi ugyan ettől egy fokkal szofisztikáltabb, de csak mert azt hiszi, hogy ő többet ér bárkinél. Pedig nem. 

Megjelent a Népszava Vélemény rovatában 2026. május 23-án.