Remélem, csupán egy pesszimista elszólás az, hogy hat esztendőre van szükség ahhoz, hogy bíróság előtt feleljenek a gazságaikért az elaljasult orbáni éra korrupt főszereplői, élükön a rendszer névadójával. (Unger Anna, a Nemzeti Vagyonvisszaszerzési és Vagyonvédelmi Hivatal elnöke bizottsági meghallgatásán azt mondta, badarság azt gondolni, hogy a hivatal első hat évében ezekben az ügyekben jogerős ítéletek születnek – a szerk.).
Tizenhat évet sikerült kibekkelnem, végig élnem, és sikerült megérnem április 12-ét, nem csupán a tettek részese voltam, tanúja is lehettem annak, hogy eltakarították, talán mondhatom, eltakarítottuk Orbán Viktor illiberális NER-es birodalmát, illőbb jelzőkkel szólva: Európa legbűzösebb szemétdombját. Mindezt a 79. évemben nyugtázhattam, azon sajnálkozva, hogy jeles kortársaim közül sokan nem élhették át és meg ezt frenetikus érzést, ezt a semmihez sem fogható katarzist.
Aligha mondhatnak telhetetlennek, amikor kimondom: azt is szeretném megérni, hogy lássam, az országot szétlopkodó, rohadtul meggazdagodó korrupt gazembereket bíróság elé állítják, és ha nem is vezetőszáron, de fegyveres kísérőkkel az oldalukon távoznak a tárgyalóteremből az ítéletüket követően. Ha ez hat év múlva történik meg, amikor 85 éves leszek, akkor csökken annak az esélye, hogy én ezt megérhetem, mert hát annak az esélye is csökkenőben, hogy egyszer majd 85 éves leszek.
Természetesen tisztában vagyok azzal, hogy nem az én életkoromhoz, és végképp nem ahhoz igazítják a bűnösök felelősségre vonását, hogy én élek-e, de ha már megérhettem a bukásukat, akkor talán kissé önző módon, de szeretném látni a megszeppent, fehérre meszelt arcukat, és még azt is szívesen végignézném, hogy egykori becsapott, agymosott híveik és rajongóik milyen képet vágnak, amikor az ítélet felolvasását látják és hallják.
(A cikk folytatása fizetős.)
