Facebook-kormányzás van, mozi van, parasztvakítás folyik – mondta Tusnádfürdőn az előző miniszterelnök az új kormányról. Valami igazsága van, legalábbis a Facebookot és a többi szociális felületet illetően: Magyar Péter politikusi felbukkanása óta értő módon használja a közösségi médiát saját elérésének növelése, táborának gyarapítása érdekében. Nem is nagyon tudott mást tenni az akkor még kezdő politikus: az elsődleges nyilvánosságot szinte teljes egészében elfoglalta (vagy megsemmisítette) a volt kormánypárt, sokszor nívós orgánumokat propaganda-szócsővé silányítva.
Magyar Péter XXI. századi politikus, aki nemcsak a fiatalokat tudta ezzel a módszerrel megszólítani, de őket a legnagyobb arányban. Fontos kiemelni, hogy a hagyományos kampányolást nem lehet elfelejteni, hiszen a középkorúakat és az idősebbeket így lehet a legjobban megszólítani; nem véletlenül volt az óellenzék állandó megoldási javaslata az újabb és újabb választási vereségekre, hogy „menjünk le vidékre az emberek közé!” Magyar Péter ebben túltett mindannyiukon, négyszer járta be az országot, elgyalogolt (!) ha nem is Erdélybe, hanem „csak” Nagyváradig; napi négy-öt fórumot tartott. Ez olyan teljesítmény, ami elvitathatatlan, és ami hatalmas energiákról árulkodik – és ezek mellett volt ereje az online jelenlétre.
Azt, hogy Magyar Péter ez idő alatt hány emberrel váltott személyesen is szót, meg sem lehet tippelni, de egészen biztos százezres nagyságrendről van szó. Az emberek ezért ténylegesen magukhoz közelinek érzik őt – emlékezzünk csak vissza, milyen éles ellentét ez az egykori szocialista-liberális kormányok elitjével szemben, akik szinte megközelíthetetlenek voltak, és akiket inkább tévéközvetítések alkalmával lehetett csak látni. A mostani miniszterelnök még a kampánya idején hozzászoktatta az online közösséget ahhoz, hogy a facebookos cikkek alá személyesen posztol, sőt, sokszor a kommentekre is saját maga válaszol, azaz ténylegesen szóba lehetett vele állni offline és online is. Hatalmas különbség ez az óminiszterelnökkel szemben, akinek sokáig okostelefonja se volt, és aki az online világhoz „Helló, facebookosok!” modoros felütéssel szólt ki mindig. Az online és az offline kéz a kézben jár, sőt, kell járjon: az online megszerveződő közösségek valósan, élőben is találkoztak egymással a Tisza-szigetekben, a tüntetéseken, az eredményvárón. S az tagadhatatlan, hogy Magyar Péter még miniszterelnökként sem fogja vissza magát a közösségi médiában, így olyan közösségi élményt nyújt követői számára, mintha ők maguk is „egyetlen karnyújtásnyira” lennének a politikai erőközponttól (ami valósan magát a miniszterelnököt jelenti, a Tisza Pártban jelenleg még nem lévén semmilyen, tőle távolságtartó vagy vele szembe helyezkedő szárny vagy tömörülés).
Az online közösség (a Nép 2.0) a magáénak, maguk közül valónak érzi tehát a sikeres, az online és offline kampányában is elnyűhetetlen, a választáson bő kétharmados többséget szerző miniszterelnököt. Ez talán jobban is magyarázza, miért akadt ki a kommentmező a Tisza-kormány meglebegtetett (Rubovszky Rita, Polgár Judit) és megvalósított (Unger Anna) személyügyi döntései miatt: a kommentelők saját maguk is, ha már nemzedéki közösségi élményként részt vettek a kampányban, magukénak követelik a kormányzásba való beleszólás (belekommentelés) lehetőségét is.
Innentől kezdve viszont Magyar Péter saját magát hozta olyan helyzetbe, hogy a napi politikai munka mellett nem szakadhat el a közösségi hálótól sem. Személyesen magának kell hűtenie a közösségi elvárásokat, ugyanis más Tisza-influenszer valójában nincs: akik vannak, azok a bloggerek, publicisták, sőt, humoristák, akik politikai tartalmakat gyártanak, és a kampány idején beálltak Magyar Péter mögé (mint „Mayday” Fanni, Németh Hanna, Nagy Ádám, Puzsér Róbert, Somogyi András, Tibi Atya, Vályi István), és akiket az ókormánypárt megpróbált Tisza-influenszer névvel ellátni. Ők valójában a kormánypárttól függetlenek, és a kormánypártra nézve pont ezért a kampányidőszakban politikai hasznot hajtottak, ám kormányzási időszakban politikai kockázatot jelentenek: nem a kormány fizeti őket ugyanis (mint az ókormánypárt tette azt a Megafonnal, az Alapjogokért Központtal stb., különböző csatornákon keresztül), nem viselnek sem párt-, sem kormányzati pozíciót, nem kapnak onnét fizetést, ezért a véleményüket nem lehet kormányzati szóval befolyásolni: ha visszásságot látnak, szóvá teszik.
Unger Anna esetében a kommentmező megmoccant, és a fenti influenszereknél kisebb elérésű véleményvezérek már olyan erős kritikát fogalmaztak meg, hogy Magyar Péternek saját magának kellett a Facebook közönsége elé kiállnia, és a feltehető spontaneitás miatt belefutott olyan hibákba, hogy többször tévesen azt állította, hogy Kash Patel, az FBI jelenlegi igazgatója sem jogvégzett ember, vagy szintén politikai hibát vétve „leállatorvosozta” Hadházy Ákost.
Úgy látszik, hogy a magyar miniszterelnöknek az eddigi meseszerű politikai pályafutása kifutó ívéből következően továbbra is kulcsfontosságú a hivatalviselés napi terhei és feszültségei mellett az online térben aktívnak maradnia, különben „szuper influenszer” pozícióját elveszítheti, és onnét érkezhet számára erős politikai kihívás, ahonnét ő maga indult el: a közösségi média irányából.
