Természetesen én is jártam a kápolnában, előtanulmányokkal, talán szakmai előitéletekkel is terhesen, és végignéztem, ahogy a látogatók tapogatják az oldalfalak festett drapériáit, mert azt hiszik, hogy valódiak. Láttam, ahogy nemzetiségtől, anyagi helyzettől, egyházi hovatartozástól függetlenül hangoskodnak, szerepelnek, fotóznak és fotózkodnak, miközben a teremőrök a kápolna négy sarkában állva időnként érces hangon figyelmeztetnek arra, hogy az emblematikus helyiség nagyobb tiszteletet, visszafogottságot érdemel.
Kápolnának hívják, vagyis istentiszteletre szolgáló templomszerű kisebb épület. Arrafelé természetesen másak az arányok, hiszen ennek a „templomocskának” szinte akkora a belső tere, mint a szatmári Székesegyháznak. Mindenki hallott róla, mindenki ismeri, és mindenki tudja, hogy olyan hely ahová több okból is csak tisztelettel illik belépni. Az okok közismertek, hiszen ez évszáSixtus-kápolna, Sixtusi kápolna, Capella Sistinazadok óta a mindenkori pápa magánkápolnája, a pápaválasztás színtere, amelyet az itáliai reneszánsz óriásainak az alkotásai díszítenek.
Közülük elsősorban Michelangelo neve közismert, pedig az oldalfalak freskóinak alkotói is kiváló, élvonalbeli művészek: Botticelli, Ghirlandaio, Pinturicchio, Perugino, Rosselli. Erről a szakma tud, ismeri az általuk alkotott kompozíciók erényeit, értékeit, felismeri a kiváló festők stílusának jellegzetességeit, de mindezek valahogy eltörpülnek Michelangelo erőteljes, a mennyezetet és az oltár falát a szó szoros értelmében uraló, mozgalmas, lendületes, kifejező kopozíciói mellett.
Számomra visszatérő kérdés, hogy a freskók láttán mitől változik meg a világ körülöttünk itt is ugyanúgy, ahogyan valami nagyon hasonló történik Raffaello nagyméretű faliképeinél is a stanzák (pápai termek) látogatása alkalmával. Vajon mivel tudott többet, mást Michelangelo vagy Raffaello kiváló elődeinél, kortársainál, hiszen ennek a kornak ebben a térségben több tucat, ha nem több száz remek festője, szobrásza, építésze állt az itáliai fejedelemségek vagy a Vatikán szolgálatában? Nyilvánvaló, hogy a tehetség, a szakmai tudás mellett mindketten kimagaslóan nagy, erőteljes művészegyéniségek, akik valahogy másképpen látták és láttatták a világot, az egyházat, a teremtéstörténetet, az ószövetséget, az emberiség kultúrtörténetét, az utolsó ítéletet, földi és égi dolgok kapcsolatát mint az elődeik, és mindennek festői eszközökkel érvényt tudtak szerezSixtus-kápolna, Sixtusi kápolna, Capella SistinaSixtus-kápolna, Sixtusi kápolna, Capella Sistinani.
A kápolna mennyezetén, az oltárképén elénk táruló látvány egyszerre lenyűgöző, hiteles, meggyőző és minden szegletében, részletében magán viseli az alkotó erőteljes, harcos személyiségét. Michelangelo ugyanis nemcsak márványtömbökkel, hatalmas falfelületekkel, kialakítandó terekkel küzdött élete során, hanem – ahogyan azt a kortársak feljegyezték – fegyverrel a kezében védte Firenzét.
A hasonló csodák létrejötténél fontos szempont a kedvező konjunktúra, a nagy művészegyéniségek, de ahogyan Raffaello és Michelangelo példája is bizonyítja, meghatározó szerepet játszik a megrendelő személyisége is. Ő II. Gyula (1503-1513 között pápa), aki egyáltalán nem hasonlított a többség által hitelesnek ismert alázatos, imádságos, jótékony, adakozó, a szegényeket, kitaszítottakat támogató, halkszavú főpásztori képhez. II. Gyula ugyanis elsősorban hadvezér, politikus, államférfi volt pontos elképzelésekkel, nagy tervekkel, kialakult ízlésvilággal, azzal a meggyőződéssel, hogy az egyházművészetnek nagyon fontos, olykor domináns szerepe van. Ezek alapján ő csak másodsorban nevezhető egyházi embernek. Neki dolgozik Bramante, akinek a tervei alapján indult a Szent Péter Bazilika építése is.
Hihetnénk, hogy ezek a művészek idilli harmóniában, egymás tevékenységét tisztelve, támogatva dolgoztak, amiről természetesen szó sincs. Michelangelo az ellenfelei fodorlatai miatt hagyja félbe II. Gyula nagyszabású síremlékének elkészítését, és hagyja el Rómát. Bramante azért javasolja a kápolna festményeinek az elkészítésére a pápának, mert abban reménykedik, hogy Michelangelo belebukik a vállalkozásba. Mindez csak kis szelet a minden szinten és mindenhol jelenlévő, nem mindig becsületes konkurenciáról, ellentétekről, amelyek igazolják a közismert tényt, hogy az emberi természet az utóbbi évszázadokban, évezredekben nem sokat változott. A sors fintora, hogy Bramante legnagyobb építészeti vállalkozását, a Szent Péter Bazilikát Michelangelo fejezi be, ami egy hajszálnyira se kisebbíti mindkettőjük vitathatatlan művészi, építészi erényeit.
Közismert tények, amelyeket azért jegyeztem le, foglaltam össze, hogy emlékeztessem az arra járókat: Bramante, Raffaello, Michelangelo mellett II. Gyula is egy bátor, vállalkozó szellemű, kiemelkedő alkotó egyéniség volt, akinek rendelkezésére állnak azok a politikai, gazdasági eszközök, aSixtus-kápolna, Sixtusi kápolna, Capella Sistinamelyek szükségesek voltak nagyratörő álmai megvalósításához.
