Európának ki kell alakítania valamilyen modus vivendit Oroszországgal.

2026. 04. 23.

Most hogy Magyar Péter és a TISZA nagyarányú győzelmével Magyarország, bizonyos feltételekkel, ki fog egyezni Európával (Ausgleich 3.0[1]), az európai geopolitikával újból érdemes, a magyar geopolitikával pedig újból lehet foglalkozni. 

Kezdjük mindjárt Ursula von der Leyennel. Az Európai Bizottság elnöke Hamburgban  beszélgetett Giovanni di Lorenzóval az 1946-ban alapított Die Zeit című baloldali liberális hetilap főszerkesztőjével a lap fennálásának 80. évfordulója alkalmából megtartott jubileumi rendezvényen[2].

Többek között ezeket mondta:

Az egyhangúság elvén valamit változtatni kell. Ha nem is az Európai Tanácsban, de legalább a külügyminiszterek tanácsában át kellene térnünk a többségi szavazásra.  
Az Európai Uniót ki kell bővíteni. Sikerrel kell járnunk az európai kontinens kiteljesítésével, hogy az ne legyen orosz, török vagy kínai befolyás alatt. Nagyobb, geopolitikai dimenzióban kell gondolodnunk.
Az EU vállalkozási modelljében a mi versenyképességünk mindeddig az olcsóbb orosz energián, az olcsóbb kínai munkán és az Amerika révén olcsóbb védelmen alapult. Mindez már a múlté. Teljesen újjá kell szerveznünk magunkat. Ki kell állnunk kontinensünk biztonságáért. Függetlenebbé kell válnunk.

Egyetlen dologra térnék csak ki: von der Leyen szerint az Európai Uniót úgy kell kibővíteni, hogy az az európai kontinens kiteljesítését is jelentse, vagyis az Európához tartozó országokat kell felvenni, hogy az Európai Unió mint geopolitikai nagytérség ne kerülhessen a nem Európához tartozó Törökország, Kína és Oroszország befolyása alá. Törökországot és Kínát most hagyjuk, Oroszország geopolitikai „elhelyezése” itt  az érdekes.

A biztonságáért kiálló „függetlenebb”  Unió „teljes újjászervezése” tehát von der Leyen szerint csak úgy hajtható végre, ha Oroszországot nemcsak az EU-ból, hanem egyáltalán Európából is kizárjuk, ami nyilvánvaló képtelenség, hiszen Oroszország földrajzilag egyértelműen az európai kontinens része (legalábbis az Uralig).

De az EB elnöke, az európai kontinens kiteljesítésére vonatkozó – félreérthető – szavai ellenére, nyilván nem a földrajzi, hanem a politikai hovatartozást tartja itt szem előtt, vagyis szerinte Oroszország geopolitikai értelemben nem tartozik Európához. Ez meglehetősen merész állítás, hiszen Oroszország – függetlenül attól, hogy milyen a politikai berendezkedése – politikai és kulturális értelemben is európai ország.  

Az orosz kultúra európaiságával kapcsolatos vitákat most félretéve, azt szeretném leszögezni, hogy Oroszország politikai és ezen belül mindenekelőtt biztonságpolitikai értelemben vett „európaisága” olyan geopolitikai alaptény, amit nem lehet megkerülni. Ha ezt a kommunista berendezkedésű orosz (pontosabban szovjet) állammal kapcsolatban annak idején senki nem vonta kétségbe, akkor ezt most, Ukrajna ide vagy oda, még annyira sem tehetjük meg.

A fentiekből az (is) következik, hogy az Európai Unió, bármeddig terjeszkedjen is, soha nem fedheti le a teljes Európát, vagyis – ha szeretne elkerülni  egy újabb véres európai háborút, és nemcsak „függetlenebb”, hanem ténylegesen önálló geopolitikai entitásként akar fennmaradni – valamilyen formában ki kell hogy egyezzen Oroszországgal, Európa másik önálló geopolitikai szereplőjével.  

Ennek a modus vivendinek a kialakítása pillanatnyilag teljesen irreálisnak tűnik, de ha az ukrajnai harcok – mint az várható –  2026. végére befejeződnek, elkerülhetetlenül napirendre fog kerülni, akár tetszik ez az Európai Unió és számos tagállam jelenlegi vezetőinek, akár nem.

Természetesen a hipotézisem cáfolatát alátámasztó fejleményeket éppen úgy figyelemmel fogom kísérni, mint azokat, amelyek megerősíteni látszanak azt.  

[1] Az első volt az osztrák-magyar kiegyezés (1867), a második az 1989. októbere és 2004. májusa közötti felzárkózási és csatlakozási időszak, a harmadik pedig az EU mint önálló geopolitikai szereplő 2026-ban elkezdődött és nem lehet tudni, mikor és hogyan végződő újjászerveződésében, vagy ha úgy tetszik, újjáalapításában való aktív magyar részvétel.   

[2] Ursula von der Leyen fordert von Europa, sich völlig neu aufzustellen. Die Zeit, 2026. ápr. 19.

A szerző Geonapló-bejegyzése 2026. április 23-án.