Életének 72. évében meghalt Brîndușa Armanca temesvári újságíró, író és egyetemi tanár, a magyar–román kulturális kapcsolatok fontos szereplője. Magyar családban nőtt fel, pályája elején a Temesvári Új Szó magyar nyelvű napilapnál dolgozott, később pedig hat éven át vezette a Budapesti Román Kulturális Intézetet. Több mint négy évtizedes pályája során a Ceaușescu-diktatúra idején menekülők történetétől egy emberkereskedelem elleni szervezet vitatott működéséig számos érzékeny ügyet dolgozott fel. Oknyomozó cikkei miatt az utóbbi években perek sorát indították ellene.
A halálhírt pénteken Vasile Popovici író, diplomata és egyetemi tanár, Armanca közeli barátja jelentette be. „Egy testvérem ment el: igaz és jó ember, akinek erős igazságérzete volt, és fontos volt számára a közjó. Kevesebben maradtunk” – írja közösségi oldalán Vasile Popovici.
Armanca alig néhány héttel a halála előtt kapta meg Temesvár díszpolgári címét. A városi tanács július végén, egyhangúlag fogadta el az erről szóló határozatot, amelyben kiemelték az aktív, kritikus és a demokratikus értékek védelme iránt elkötelezett temesvári közösség megerősítésében játszott szerepét. Az augusztus 3-i ünnepségen egészségi állapota miatt Marcel Tolcea író és egyetemi tanár vette át helyette az elismerést.
Dominic Fritz temesvári polgármester szerint a város és Románia a szakmai tisztesség és a civil bátorság egyik fontos képviselőjét veszítette el. A polgármester felidézte, hogy Armanca következetesen kiállt a szabad véleménynyilvánítás és a társadalmi párbeszéd mellett.
Magyarul kezdett újságot írni, később Budapesten építette a kulturális kapcsolatokat
Brîndușa Armanca 1954. október 27-én született a Suceava megyei Câmpulung Moldovenescen. Temesváron szerzett román–latin szakos diplomát, újságírói pályáját pedig 1978-ban az Orizont folyóiratnál kezdte. Szakmai életrajza szerint 1987 és 1991 között a Szabad Szó, majd Temesvári Új Szó magyar nyelvű napilap szerkesztője volt.
Magyar családban nőtt fel, és tökéletesen beszélt magyarul, ezt Demény Péter író emelte ki a róla szóló megemlékezésében. A magyar sajtóban és kulturális életben ezért nem számított teljesen ismeretlennek, bár neve inkább szakmai és értelmiségi körökben volt ismert.
1991 és 1999 között a Szabad Európa Rádió tudósítójaként dolgozott, 1997 és 2003 között pedig a Román Televízió temesvári stúdióját vezette. Később a Ziua sajtócsoport koordináló szerkesztői igazgatója lett. A kilencvenes években részt vett a Temesvári Nyugati Tudományegyetem újságíró szakának létrehozásában, majd Temesváron, Aradon és Nagyszebenben tanított újságírást, médiaetikát és sajtójogot.
A TVR-től egy, a véleménynyilvánítás szabadságáról kialakult konfliktus után elbocsátották, Armanca pedig beperelte a köztelevíziót. A két évig tartó jogi eljárást megnyerte, a TVR-nek pedig vissza kellett vennie őt. Az ügy bekerült az amerikai külügyminisztérium Romániáról szóló emberi jogi jelentésébe is.
Armanca 2006 és 2012 között vezette a Budapesti Román Kulturális Intézetet, 2010–2011-ben pedig a Magyarországon működő európai kulturális intézeteket összefogó EUNIC Hungary elnöke volt. Mandátuma végén magyar miniszteri elismerést kapott a román–magyar kulturális kapcsolatok építéséért. A korabeli MTI-tudósítás szerint budapesti munkája során következetesen kereste a két ország közötti együttműködés lehetőségeit.
Gazda Árpáddal közösen szerkesztette a Dózsa György szülőfaluját román és magyar újságírók riportjain keresztül bemutató, három nyelven megjelent kötetet is. A könyv magyar változata Dálnok felfedezése címmel jelent meg.
Ismert oknyomozói munkái
Armanca egyik legfontosabb munkája a Ceaușescu-diktatúra idején Romániából menekülni próbálók történetének feldolgozása volt. Az 1989 előtti sajtóanyagokra, dokumentumokra és személyes történetekre épülő kötete először 2009-ben, majd bővített kiadásban 2011-ben jelent meg. Azoknak állított emléket, akik Jugoszlávia vagy Magyarország felé próbáltak elmenekülni az országból: az elfogottakra börtön várt, sokakat pedig lelőttek a határőrök vagy a Dunába fulladtak. A dokumentumkötet 2011-ben magyarul is megjelent Közelmúlt a médiában – Határesetek a szögesdróton címmel.
Armanca legfontosabb közelmúltbeli oknyomozása a WorldTeach România egyesület és annak elnöke, Beniamin Lup tevékenységével foglalkozott. Sorin Istratéval 2022-ben azt tárták fel, hogy a Temes megyei Zolt faluban létrehozott Butterfly Sanctuary jelentős amerikai támogatást kapott az emberkereskedelem áldozatainak rehabilitációjára, miközben nem rendelkezett a szükséges engedélyekkel, személyzettel és akkreditációkkal, tényleges tevékenységére pedig az újságírók nem találtak bizonyítékot.
Armanca és Istrate 2024-ben folytatta az ügy feltárását, miután Lup 45 éves felesége váratlanul meghalt Chișinăuban. Ekkor újra megvizsgálták a férfi korábbi, 42 évesen elhunyt feleségének történetét is. A két, hasonló és tisztázatlan körülmények között történt halálesetről szóló PressHub-oknyomozás idején Romániában és Moldovában is hatósági vizsgálat folyt. Lup vitatta a cikkek állításait, majd több pert indított Armanca és a PressHub ellen.
Az amerikai támogató később felmentette Lupot európai igazgatói tisztségéből és feljelentést tett, 2026 júniusára pedig hamisítás, csalás és hűtlen kezelés gyanújával indult büntetőeljárás az ügyben. A cikksorozat miatt indított perek egyikében mintegy egymillió eurós kártérítést, a cikkek törlését és a további publikálás megtiltását kérték. Az Európa Tanács újságírók biztonságával foglalkozó platformja 2026 februárjában a sajtószabadságot veszélyeztető ügyek közé sorolta az esetet.
A romániai #MeToo és a kolozsvári magyar színház ügye
Armanca rendszeresen foglalkozott a művészeti és oktatási intézményekben kialakuló hatalmi visszaélésekkel is. A román filmes szakma 2022-es Gopo-gálája után cikket és interjút készített Viorica Vodă színésznővel, aki nyilvánosan beszélt az őt ért szexuális zaklatásokról. Armanca a Szabad Európán megjelent elemzésében azt vizsgálta, hogyan hibáztatja a román társadalom és a szakma az áldozatokat, miközben védi vagy elrejti az elkövetőket.
Ezt a cikket ismertette a Transtelex is. Armanca ebben előzményként idézte fel a Kolozsvári Állami Magyar Színház 2017-es ügyét, amikor Andriy Zholdak ukrán rendező egy előadás szünetében fizikailag bántalmazta Imre Éva színésznőt. Armanca a történetet annak példájaként említette, hogyan próbálják időnként a művészi munka részének beállítani vagy elbagatellizálni az agressziót.
A TVR Temesvár búcsúztatása szerint Brîndușa Armanca a temesvári és a romániai újságírás egyik erős, józan és könnyen felismerhető hangja volt: kényelmetlen kérdéseket tett fel, de a közéleti újságírást soha nem változtatta látványos műsorrá.
Pályája végéig aktív maradt: a PressHub szerzői oldalán több mint kétszáz írása olvasható, utolsó cikkei 2026 júniusában jelentek meg.
