Jubilálunk. Tíz éves a Minority SafePack. Erre fel épp most visszadobták. Már megint.
Bár Jourová asszony (már megint ő) elmondta, hogy mindettől függetlenül „a kisebbségekhez tartozó személyek jogainak a védelme az Unió egyik alapvető értéke”, de magasabb szintű brüsszeli politikus nem fárasztotta a közvéleményt azzal, hogy magyarázatot fűzzön több mint egymillió ember kérésének az elutasításához.
Elvi szempontból az Európai Bizottság ezzel a döntésével a nemzetállami modellt erősítette, a szorosabb integráció rovására. Úgy vélte ugyanis, hogy kisebbségi ügyekben nincs kompetenciája, ez a tagállamok belügye. Épp ezért nehezen érthető, hogy olyan magyarországi kormánypárti politikusok mint Hídvéghi Balázs vagy Szili Katalin miért bírálták keményen az EB döntését – ahelyett, hogy örültek volna, hogy nem a Soros által dróton rángatott brüsszeli bürokraták akarják megmondani a magyar embereknek, hogy azok mit csináljanak a kisebbségeikkel. De ez legyen az ő gondjuk.
Az RMDSZ problémája inkább az lenne, hogy mit tesz ebben a helyzetben. „Folytatja a harcot”, ahogyan Vincze Loránt sugallta egy olyan ügyben, amelyik eleve kilátástalan, hiszen az EU nyilvánvalóan nem akar egy ilyen kényes kérdésben rendet vágni (gondoljunk csak a katalán helyzetre)? Vagy pedig abból a megfontolásból, hogy a kérdést a kampányban fel lehet használni, továbbra is napirenden tartja, táplálva ezzel az EU-ellenességet? Érdeke lehet ez hosszú távon?
———————————————————————————————-
- 2011-ben az Európai Nemzetiségek Föderatív Uniója (FUEN), az RMDSZ és az Európai Nemzetek Ifjúsága (YEN) nevű szervezet hozzáfogtak az aláírásgyűjtéshez annak érdekében, hogy elindítsák a Minority SafePack kezdeményezést; ennek célja, lényege: az Európai Bizottság kezdeményezzen jogalkotást az európai őshonos nemzeti kisebbségek védelmében. A dokumentum tizenegy konkrét intézkedés meghozatalát tartotta szükségesnek olyan területeken, mint az oktatás, a kultúra, a regionális politikák, a nemzeti kisebbségek európai képviselete, nyelvi jogok, diszkriminációellenesség, a közszolgálati médiához való hozzáférés, valamint a nemzeti kisebbségek szervezeteinek a támogatása.
- 2013. július 16-án benyújtották a dokumentumot az Európai Bizottságnak, az pedig még abban az évben (szeptember 13-án) vissza is utasította azzal az indoklással, hogy a kérdés a tagállamok hatáskörébe tartozik. Bár a Bizottság elismerte, hogy nemzeti kisebbségek védelme az Európai Unió egyik alapértéke, véleménye szerint az EU alapszerződése nem teszi lehetővé az ilyen jellegű jogalkotást.
- 2013. november 25-én a FUEN az Európai Unió Bíróságához fordult, és az EB döntésének a felülvizsgálatát kérte arra hivatkozva, hogy a testület nem vizsgálta meg érdemben a kezdeményezők által javasolt intézkedéseket. Románia és Szlovákia kérte, hogy részt vehessen a perben az EB oldalán, Magyarország pedig a kezdeményezők védelmében kívánt a per részese lenni.
- 2017. február 3-án a bíróság helyt adott a fellebbezésnek, az Európai Bizottság pedig részben iktatta a dokumentumot, abban az értelemben, hogy a javasolt tizenegy intézkedés közül kilencet hajlandó volt megvizsgálni, így 2017 júliusában újrakezdődött az aláírásgyűjtés. A koronavírus világjárvány miatt meg kellett hosszabbítani az aláírásgyűjtés határidejét, ám végül összegyűlt 1.123.422 szignó.
- Tavaly október 15-én az Európai Parlament nyilvános online vitán meghallgatta a kezdeményezőket (Kelemen Hunor is beszédet mondott), majd december 17-én nagy többséggel elfogadta azt az állásfoglalást, amelyik támogatja a Minority SafePack-et.
- 2021. január 15-én az Európai Bizottság következetes maradt korábbi határozatához, és úgy döntött, hogy nem tartja szükségesnek jogalkotási folyamat elindítását az őshonos nemzeti kisebbségek védelmében.