Markó Béla: „A Fidesz nem könnyű partner”

A Magyar Hang interjúja. Markó Béla az orbáni modell hibáiról, az RMDSZ úttévesztéséről, az erdélyi magyar társadalom önvizsgálatáról.

Milyen hangulat uralkodik Erdélyben a Fidesz bukása után? Miért ártott az Orbán-kormány nacionalizmusa és szuverenizmusa a határon túliaknak? Milyen hatást gyakorolt a NER propagandája az erdélyi közvéleményre? Többek között erről beszélgettünk Markó Bélával, az RMDSZ korábbi elnökével.

– Mit tapasztal, milyen a hangulat Erdélyben a választások után?

– A Fideszre szavazók nyilván nagy csalódásként élték meg az eredményt nem függetlenül a felajzott kampánytól, amely Erdélyben is valósággal létkérdéssé tette Orbán Viktor győzelmét. Sokan érezték úgy nálunk is, ha a Fidesz elbukik, akkor minden összeomlik. Sajnos a kampányba beállva az RMDSZ nagyon erőteljesen buzdított a Fidesz melletti voksolásra. Ugyanakkor az utcán járva, ismerősökkel beszélve én egyáltalán nem tapasztalom azt a hatalmas gyászt, világvége-hangulatot, amit egyesek minálunk emlegetnek. Sőt, a saját környezetemben inkább megkönnyebbülést váltott ki a fordulat. Sajátos optikát ad a választásnak, hogy a Fideszt támogató erdélyiek nyilván nem érzékelik a magyarországi közállapotokat, a NER tizenhat éves uralmának következményeit.

– Miért támogatták a Fideszt Erdélyben a 2004-es állampolgársági népszavazásra visszavezethető hagyományos szimpátián túl?

– Szerepet játszott ebben a Fidesz tetszetős, nacionalizmusba hajló retorikája, de az is, hogy az Orbán-kormány számos erdélyi programot és kezdeményezést támogatott, hozzájárult az itteni magyar társadalom oktatási intézményeinek, kulturális életének fenntartásához is. Igazság szerint RMDSZ-es kollégáim sokszor asszisztáltak a hamis látszathoz, hogy a budapesti segítség nélkül mi képtelenek lennénk oktatásunkat és művelődési intézményeinket működtetni. Fontos persze a magyarországi támogatás, szükség is volt rá a rendszerváltás után mindig, viszont nagyságrendben össze sem hasonlítható azzal az összeggel, amely a helyi forrásokból származik. Nem számoltak a Fidesz által közvetített propaganda lehetséges következményeivel sem. Ezért átengedték az erdélyi médiatér nagy részét a NER-nek.

– Vissza lehetett volna utasítani a Fidesz „szövetségi ajánlatát”?

– A Fidesz nem könnyű partner. 2011 előtt az RMDSZ elnökeként magam is megtapasztalhattam, hogy nagyon nehéz velük korrekt viszonyt kialakítani. Nem az esetleges felfogásbeli különbségek vagy netán a programjaink különbözősége miatt. Az alapproblémát az jelentette, hogy a Fidesz eleve intoleráns volt minden más magyarországi nexusunkkal szemben. Az én időmben is próbáltak minket rávenni, hogy kizárólag velük tartsuk a kapcsolatot. Mindig nagyon megsértődtek, amikor azt látták, hogy Budapesten mi más politikai pártokkal is szóba állunk. Sokszor zokon vették azt is, hogy valamiben nem értünk egyet velük. Korábban mégis együtt tudtunk dolgozni, akár ellenzékben voltak, akár, mint az ezredforduló idején, kormányon.

– Évtizedeken keresztül meghatározó módon vett részt a magyar–magyar viszony alakításában. Miben különbözött a 2010 előtti helyzet a jelenlegitől?

– Őszintén szólva kezdettől fogva voltak időnként vitáink, ami egyébként természetes, és nem is voltunk ugyanolyan szoros viszonyban a különböző színezetű magyarnkormányokkal. Ám az MDF-kormány és az azt követő MSZP–SZDSZ-kormány esetében elvi egyetértés volt köztünk minden fontos kérdésben: a határon túliak támogatásában, partnerségünk tiszteletben tartásában és abban, hogy mindannyian prioritásnak tekintettük a demokratikus rendszer kiépítését, az európai integrációt, hiszen ez éppúgy érdekében állt Magyarországnak, mint az erdélyi magyaroknak és persze Romániának is. Az 1998 és 2002 közötti, Orbán Viktor vezette koalíciós kormánnyal, az azt követő Medgyessy-kormánnyal is megtaláltuk a hangot. Az első törésvonalat a magyar állampolgárság kedvezményes megadásáról szóló 2004-es népszavazás és a Gyurcsány-kormány ezzel kapcsolatos elutasító álláspontja jelentette. Az együttműködés ezt
követően egy időre nehezebbé is vált. Viszont nem sokkal ezután, 2005-ben – amikor kormányon volt az RMDSZ is – megkezdődtek a magyar–román közös kormányülések, amelyek 2008–2009 után sajnos megszűntek.

– Mekkora váltást hozott 2010?

– A hangzatos nyilatkozatok arról szóltak, hogy a határon túli magyarok helyzetének megkönnyítésére új megoldásokat kell keresni, ám közben a Fidesz belefogott egy olyan állammodell megalkotásába, illetve külpolitikai orientációba, amely ellentétes a mi érdekeinkkel. Ennek látványos következménye volt Orbán Viktor 2025-ös tihanyi beszéde, amelyben kiállt az ultranacionalista, többek közt magyarellenes, ám vele politikailag egy platformon lévő román elnökjelölt, George Simion mellett. Feltehetően mérlegre tették, hogy mi a fontosabb, és a populista, szuverenista román szövetséges súlyosabban nyomott a latban. Hasonló történt Szlovákia esetében is: az Orbán-kormánynak többet jelentett a szintén EU-ellenes, szuverenista Robert Fico barátsága, mint a felvidéki magyarok jogait sértő Benes-dekrétumok elleni fellépés. Arról sem feledkezhetünk meg, hogy az Orbánék által hirdetett „illiberális demokrácia” romániai alkalmazása ellehetetlenítené a magyar identitás érvényesítését, korlátozná a szólásszabadságot, és rendkívül nehéz helyzetbe hozná az itteni magyarokat. Az Európai Unió esetleges szétesése pedig, amit a román nacionalisták közül olyan sokan várnak, bizonyos szempontból visszavetne minket a Ceausescu-rendszerbe, amikor például Magyarországra is csupán kétévente egyszer lehetett utazni, ha nagy nehezen engedélyezték, Londonba vagy Párizsba pedig szinte soha. Az orbáni modell ráadásul a magyarok helyi önigazgatását is gyengítené.

– Miért?

– Bár a kialakult helyzettel még közel sem lehetünk elégedettek, tény, hogy Romániában az elmúlt évtizedekben végbement jelentős decentralizációnak köszönhetően az önkormányzatok megerősödtek, tekintélyes hatáskörrel rendelkeznek. A magyarlakta területeken magyarok állnak a helyhatóságok élén, ők hozzák a döntéseket. Ha Romániában is olyan centralizált állammodell érvényesülne, mint a jelenlegi Magyarországon, az jelentősen korlátozná az erdélyi magyarság pozícióit.

– Milyen lehetőségeket lát a megváltozott helyzetben az erdélyi magyarok előtt?

– Az erdélyi magyar társadalomnak át kell beszélnie a történteket, hogy hol siklott félre az elmúlt tizenhat év. Ugyanezt kell tennie természetesen az RMDSZ-nek is. Önvizsgálatra van szükség. Erre egyelőre nagy hajlandóságot nem látok.

– Miben hibázott az RMDSZ?

– Elsősorban abban, hogy elfogadták a NER-hez való egyoldalú kötődést. Az elmúlt napokban sokszor hallottam a mentegetőzést: mi nem propagáltuk az oroszbarát politikát, és unió-, illetve Brüsszel-ellenességet sem hirdettünk. Ez igaz is, nem is. Legtöbben hallgattak, márpedig, ahogy mondani szokás, a hallgatás beleegyezés. Így aztán az erdélyi magyar közvélemény az elmúlt évek során a magyarországi kormánymédiumokból tájékozódott. A rendkívül erőszakos és manipulált üzenetek hatással is voltak – elsősorban az idősebb nemzedékre. A fiatal generációt ez a fajta propaganda szerencsére kevésbé befolyásolta, mert ők más felületekről is tájékozódtak.

– Le kell vonni a személyi konzekvenciákat is?

– Személyi felelősségről is szó van természetesen, de nem gondolom, hogy éppen most, amikor válság van Romániában is, mindenképpen fejeknek kell hullniuk. De ez a felelősség nemcsak a múltat, hanem a jövőt illetően is rendkívül nagy. Sajnos ebben a pillanatban a román kormány helyzete teljesen bizonytalan. Szétesőben van a koalíció, és fennáll akár annak a veszélye is, hogy a George Simion vezette erős nacionalista párt nyertesen jön ki a válságból. Ezért elsődleges feladata most az RMDSZ-nek ezzel foglalkozni. Arról viszont nyíltan kell beszélni, hogy milyen súlyos hiba volt az egyoldalú kapcsolatrendszer fenntartása Magyarországgal. Nem csupán a Tisza negligálására gondolok: már azelőtt is, bármilyen gyenge volt a magyarországi ellenzék, illett volna velük is szóba állni. Az RMDSZ-nek el kell ismernie, hogy tévedett, és minél jobb viszonyra kell törekednie az új magyar kormánnyal. A múlt nyáron hosszan beszéltem Magyar Péterrel, aki megerősítette, hogy kiemelt figyelmet szeretne fordítani a határon túliakra. Látszott, hogy a kérdés valóban fontos számára. Jó lenne feleleveníteni azt is, hogyan működött korábban a szó szoros értelmében szövetségként az RMDSZ, amely a Kárpát-medence legnagyobb és legrégebben működő magyar érdekvédelmi szervezete. A jövőben is szükség lesz rá.

Ez a cikk eredetileg a Magyar Hang 2026/17. számában jelent meg.