Kissé hamar köszöntött be az, amit az Orbán-rendszerben megszoktunk, hogy a korlátlan hatalommal rendelkező vezető külföldi lapoknak adott nyilatkozatait érdemes olvasni, mert abból lehet megtudni, hogy miről mit gondol, amit otthon nem mond el. Magyar Péter két lengyel újságnak (a Gazeta Wyborczának és a Rzeczpospolitának) nyilatkozott az oroszokhoz fűződő kapcsolatról, amely elválaszthatatlan az orosz energiafüggőségtől. A nyugati világban elfogadott evidencia, hogy az orosz energiafüggőség politikai függőséget is jelent. Ezért az orosz gáz és az orosz kőolaj nemcsak gazdasági, hanem politikai és biztonsági kérdés is. Aki erről nem vesz tudomást, az szándékosan forgatja ki a valóságot.
Márpedig Magyar Péter a két lengyel újságnak pontosan úgy beszélt az orosz energiafüggőségről, mint Orbán Viktor. Úgy állította be, mintha a földrajzi adottság Magyarország számára nem engedne más választást. Magyar Orbánhoz hasonlóan úgy állítja be, mintha a földrajzi meghatározottság megfosztaná Magyarországot attól, hogy eldöntse, mit akar, és mit nem akar. Ez már Orbán esetében is inkább úgy hangzott, mint egy cáfolhatatlannak tűnő érv, amely lehetetlenné teszi az orosz energiafüggőségtől (és a politikai függőségtől) való elszakadást, egyáltalán: a szabad választást. De Magyarország semmivel nincs közelebb Oroszországhoz, mint Lengyelország. Ez politikai döntés kérdése.
Magyarország azért is lett orosz gyarmat, mert az energiafüggőség politikai alávetést jelentett. Orbán EU-ellenessége, nyugatellenessége és demokráciaellenessége is szerepet játszott az oroszokhoz való közeledésben, majd az oroszok gyarmatosításában. De az oroszok felé való politikai nyitottság fügefalevele is az orosz energiafüggőség, mint olyan adottság, amelyet nem lehet megváltoztatni. Ez egyszerűen hazugság. A magyarok pedig azért is akartak megszabadulni Orbántól, mert Orbán teljesen az oroszok uralma alá került, s Magyarországot Európa ellen fordította. Magyar Péter az energiafüggőség determináltságának hangoztatásával nyitva hagyta a kaput az oroszoknak.
A földrajzi hivatkozás azért sem hiteles, mert Magyar ugyanakkor az árakra is hivatkozott. Ha földrajzi determináció van, akkor teljesen mindegy, milyen az ár. Ha az árakat is figyelembe lehet venni, akkor nincs földrajzi determináció. De Magyar nem beszél a biztonsági kérdésekről, amelyek felülírják az árakat. Ha Oroszországtól csak úgy lehet gázt vásárolni, hogy az politikai függőséget jelent, s egész Európát veszélyezteti, akkor nem az ár a legfontosabb (arról nem beszélve, hogy a sajtóban többször megjelent, hogy az orosz gáz ára nem volt olcsóbb). Egész Európa biztonságpolitikai kérdésnek tekinti az orosz energiafüggőséget. Ez is az Európához való tartozás része.
Magyartól azt kérdezte a lengyel sajtó: „Magyarország továbbra is importál gázt és olajat Oroszországból, ami segít finanszírozni az ukrajnai háborút. Mikor lesz ennek vége? Vonzó-e Lengyelország ajánlata, hogy cseppfolyósított földgázt exportáljon Magyarországra a gdański terminálon keresztül?” Magyar erre ezt válaszolta: „Megnyertük a választásokat, legyőztük Orbánt. A győzelmünk elsöprő volt. De a földrajz emiatt nem változott. Oroszország ott marad, ahol van. Csakúgy, mint Magyarország vagy Lengyelország. (…) De vegye figyelembe a nyersanyag árát is. Eközben a Balti-tengeren át, Lengyelországon és Szlovákián keresztül pumpált cseppfolyósított földgáz jelentősen drágább, mint a Romániából, Oroszországból vagy Ausztriából importált gáz.”
Magyar figyelmen kívül hagyja, hogy az orosz gáz és olaj importjával finanszírozza az ukrajnai háborút. A földrajzra való hivatkozásnak mást kellene jelentenie: azt, hogy Magyarország az Európai Unió része és a NATO tagja, független és védett Oroszországtól. Ez a földrajzi helyzet nem változott, de sajnálatosan az sem, hogy a döntéseknél Magyar sem veszi ezt figyelembe. Amikor azzal a kérdéssel szembesítették, hogy „Három év múlva Magyarország már nem vásárol orosz gázt vagy olajat? Ez az EU politikája”, Magyar nemcsak kitérő választ adott, hanem egyenesen Orbán logikáját követte.
Ezt mondta: „Tudom ezt, de azt hiszem, ez az EU-politika jelentősen meg fog változni a háború vége után. Reméljük, hogy ez nagyon gyorsan megtörténik. Versenyképesnek kell lennünk, Magyarországnak és Lengyelországnak. Ehhez pedig elengedhetetlenek az alacsonyabb energiaárak. Ebben a tekintetben nagyon pragmatikus vagyok. Tudom, hogy ezért kritizálnak. Értem ezt a kritikát. És bár nem tetszik, elfogadom. De én egyszerűen nemcsak az ellátás biztonságát akarom, hanem az alacsonyabb árakat is. Ez a magyar nép megbízatása.” A magyar nép megbízatása nem ez volt, hanem az oroszoktól való elszakadás, és az Európai Unióhoz való visszatérés.
Magyar Orbánhoz hasonlóan jósol arra vonatkozóan, hogy az ukrajnai háború befejezése után az egész Európai Unió várhatóan visszatér az olcsóbb orosz gázhoz. Ez egyáltalán nem valószínű, miután az orosz háborús fenyegetés nem csökkent, hanem erősödött. Különben is, majd az Európai Unió ezt eldönti. De Magyar erre a feltételezésre hivatkozva kerüli meg az egyenes választ, hogy csatlakozik Európához, és három év múlva már nem vásárol orosz gázt vagy olajat. Ehelyett kijelenti, hogy az egész Európai Unió az orosz gázt és az olajat fogja vásárolni, még azt is feltételezve, hogy addigra véget ér a háború. Ezeknek semmi alapja nincs, csak annyit lehet tudni, hogy Magyar Péter válasza: nem.
Magyar a versenyképességre (az árra) és a földrajzra hivatkozik, mint Orbán. Láttuk, hogy ez hova vezetett. Az Európához való visszatérés, az orosz függőségtől való elszakadás legegyszerűbb és legegyértelműbb módja az lenne, hogy Magyar csatlakozik az Európai Unió energia- és biztonságpolitikájához, kihasználja a pillanatot, és lerázza az orosz igát. Teljesen érthetetlen, hogy miért hagyja nyitva a kiskaput az oroszok felé, még annak árán is, hogy Orbán hivatkozásait hangsúlyozza és politikáját követi. Ez tovább erősíti azt a félelmet, hogy Magyar pávatánca mögött is a fideszes illiberalizmus ideológiája áll, ezért van szüksége az oroszokra. Ezt a gyanút nem éleszteni, hanem eloszlatni kellene.