Kevés szórakoztatóbb van annál, mint mikor egy fideszes politikus kérné számon Magyar Péteren az önkényes államfőválasztást. Érzik ennek abszurditását még a megszólalók is, ezért rendre azzal egészítik ki mondandójukat: hiszen Magyar Péter mást ígért! A kormányfő azt mondta, most majd mindenki beküldheti javaslatait, széles körű társadalmi egyeztetés indul az új köztársasági elnök személyéről. Hát miért dobja be akkor máris eldöntött kérdésként Polgár Judit nevét?
A fenti reakciók a leginkább azért nevetségesek, mert mind tudjuk, hogy nézett ez ki Orbán Viktor teljhatalma idején. A fideszesek tehát most azt állítanák, hogy a NER idején azért volt jobb, mert a volt miniszterelnök nem is tett úgy, mintha az embereknek lenne beleszólásuk az államfő személyébe. Helyette mindig kiválasztotta, akinek szolgálatában biztos lehetett, és akit – ha úgy akarta – maga el is küldhetett. Persze a nyilvánosság előtt ezt sosem vallották volna be. A most az abszolút filmszínházat kárhoztató fideszesek tökéletesek voltak abban, hogyan kell eljátszani a demokratikus működésrendet. Ha Orbánnak kínossá vált Schmitt Pál vagy Novák Katalin személye, hát lemondtak maguktól. Nyilván.
Magyar Péter úgy magyarázta a Polgár Judit felkérésével kapcsolatos kudarcot: öröme és lelkesedése vezetett a kommunikációs kudarchoz. Mindez lefordítva a következőt jelenti: a probléma az, hogy túl hamar és túl egyenesen dobta be Polgár Judit nevét. Eszerint ki kellett volna várnia, és rávezetnie a közönséget, hogy ők maguk is a sakkozó világsztárt akarják az állam élére. Csúnyán hangzik, pedig a helyzet valójában tényleg erről beszélünk. Azt senki nem gondolhatja, hogy amíg a parlament választ, addig olyan államfő lesz a befutó, aki nem a Tisza-kétharmad szándékait tükrözi.
Épp ezért is, ha komolyan gondolják a közvetlen választást, már most afelé kellett volna inkább lépni. Persze az idő szűkös, Magyar Péter pedig hosszú alkotmányozási folyamatot ígér.
Meg kell jegyezzem: utóbbival kapcsolatban egyre szkeptikusabb vagyok. A szép szavak elvégre itt is megvannak, miközben pontosan tudjuk, hogy a Fidesz nem fog asszisztálni az általa írt és szerkesztgetett korábbi alkotmány lecseréléséhez. De még talán a Mi Hazánk sem. Amire a Tisza készül, az szükségszerűen pont ugyanoda fog vezetni, mint amit a Fidesz tett. Akkor is, ha a végén népszavazással erősítik azt meg. Épp elegendő lenne az Alaptörvényből kigyomlálni a nem oda való részeket, illetve egyes pontokon reformálni a rendszert, például egy arányosabb választási rendszert létrehozva. De hát pont mostanság halljuk azt, hogy az Magyar Péter szerint sem lenne jó, ha a választási rendszer okán gyengébb kormányok jönnének, meg nagyobb kormányozhatatlanság.
Összegezve: nagyon tudtam volna támogatni Polgár Juditot, de a reakciókat látva már örülök, hogy úgy történt, ahogy. A Vadhajtások undorító posztja, a sakkfenomén magyarságának megkérdőjelezése, ahogy az összes hasonló támadás mind olyasmi, aminek eltűrését nem várhatjuk el Polgár Judittól. Magyar Péter elkapkodta a dolgot, miközben akik ezt kérik rajta számon, valójában az abszolút filmszínház hatványra emelését kérik. A bedobott nevek között vannak remek ötletek (Romsics Ignácot támogatnám, Arató „Hide the Pain Harold” András szórakoztató lenne), meg olyanok is, amelyektől a fejem fogom (Bárándy Péter már erősen a múlt embere, Iványi Gábor is nagyon megosztó, ráadásul egyházi vezetőt sem tennék a köztársaság élére). Meglátjuk, mi lesz, de ahogy Magyar Péter is mondta, végre megint őszintén: a szép szavak ellenére olyan biztosan nem lesz, aki mindenkinek megfelel majd.
