A választások óta eltelt időben a korábbi „ellenzéki sajtó” zászlóshajóinál egymásnak adják a kilincset a fideszes politikusok és propagandisták. Ezekben az interjúkban több közös pont is van. Az ég világon semmi újat nem tudunk meg belőlük, cserébe a megszólalók mindent tagadnak: nem tehetnek semmiről, ott se voltak, és különben is.

Deák Dániel elemzőként nem látja, ki a felelős. Nem hát, mert az egész bagázs Orbántól függ, őt meg mégse nevezheti meg. Ferencz Orsolya szerint meg kell szabadulni a felelősöktől – de egyet sem nevez meg. Naná, hát nehogy elhangozzék, hogy például Németh Balázs videói mennyire szánalmasak voltak. Pócs János, aki talán az egyik legkárosabb politikus a bukott kormánypártban, előadja a szent embert, aki szerint a Fidesz mindent jól csinált. És ez még csak a jéghegy csúcsa!

Volt itt Matolcsy Ádám interjú is: szerinte semmi sem tűnt el az MNB-ből. Matolcsy György pedig bátran néz a vizsgálat elé – próbálná meg bárki azt mondani mondjuk a NAV-nak, hogy nem hagyja őket vizsgálódni. A csúcs viszont Szijjártó Péter, aki a Telexnek három órán át (!) magyarázta, hogy nem tehet semmiről, nem tud semmiről, és rohadtul sérti őt, hogy azzal vádolják a kormányt, fogják őket az oroszok.

Minket, a magyar népet meg mondjuk az sért, hogy orosz csicskák lettünk, és a választáson egyértelmű tanúbizonyságot adtunk erről.

Ezzel az egész interjúhullámmal az a baj, hogy a régi médiareflexet és -etikát alkalmazná egy olyan helyzetre, ahol nem érvényes. Hiszen tizenhat éve veszi semmibe ezt a sajtót és annak minden munkatársát a Fidesz.

Hányszor is mentek el ezekhez a sajtótermékekhez fideszes politikusok interjút adni? És hányszor küldték el ezeknek a sajtótermékeknek a munkatársait tulajdonképpen az édes anyukájukba a politikusok? Hányszor rakták ki őket rendezvényekről, mondván, semmi joguk ott lenni?

De most hirtelen jók lettek, mégpedig egyetlen okból: a mentegetőzésük itt sokkal több emberhez eljut, és főleg olyanokhoz, akiket eddig a Fidesz nem ért el, sőt, akiket teljesen elveszített. Az ő szemükben ezek a lapok és ezek az újságírók hitelesek – és ha teszem azt Szijjártó Péter itt mondja, hogy ő nem csinált semmi rosszat, az segíthet aláásni a rendszerváltás egyik legfontosabb célkitűzését. Az elszámoltatást.

Mert ahhoz, hogy valóban rendszert válthassunk harminchat év után, fontos az elszámoltatás. Fontos az előző évtizedek bűneivel való szembenézés. És fontos ezeknek a kivizsgálása, hogy tiszta vizet önthessünk végre a pohárba. De ezt úgy nem lehet, hogy a bukott és az ország lerontásában elévülhetetlen érdemeket szerezett emberek előadhatják, hogy ők ott sem voltak, nem láttak semmit és nem tehetnek semmiről.

Különösen igaz ez a post-truth világban, ahol a narratíva számít! A független média pedig most ezerrel dolgozik azon, hogy a Fidesz narratívája legyen a mérvadó. Sajnos jól látható, hogy pusztán azért, mert sokan, akik a Fidesz-kormány ellen szavaztak, most azt szeretnék látni, hogy megalázzák az eddigi vezető politikusokat és propagandistákat, ezért tömegesen kattintanak ezekre a videókra, majd – bár a megtekintési statisztikákba nem látunk bele – valószínűleg nem egy-két percig nézik. Ezzel pedig komoly bevételt termelnek a sajtónak.

Ezzel viszont aprópénzre váltják a rendszerváltást. Aztán majd amikor túlél a Fidesz, esetleg még rehabilitálódik is, akkor lehet Antall József örökbecsű szavait idézni megint: „Tetszettek volna forradalmat csinálni!”.

Megjelent a Népszava Vélemény rovatában 2026. április 27-én.